Korrekciókra van szükség

Minderről Bauer Tamás közgazdász beszélt veszprémi fórumán, amikor a Demokratikus Koalíció veszprémi szervezete meghívására a városban járt. Jelezte, az előttünk álló években az lesz a nagy kérdés, miként alakul hazánk jövője. Egy ország a gazdasági növekedés érdekében akkor jár el helyesen, ha a vállalatok, vállalkozások profitja nem kerül veszélybe. Ha a kormány elveszi tőlük a pénzt, a bankok nem fognak hitelezni, a multinacionális cégek nem fognak fejleszteni, beruházni. A különadók nem az igazságos teherelosztáshoz járulnak hozzá, hanem a gazdasági csődhöz.

Bauer Tamás szerint a munkanélküliség kezelése megoldhatatlan probléma elé állította hazánkat, de egész Európát is. Míg Spanyolországban húsz százalékos a munkanélküliségi ráta, nálunk most már évek óta tíz százalék körüli. A munkanélküliség minden piacgazdaság velejárója, de a kezelhetőség szintje két-három százalék. Ezt igazából nem is lehet munkanélküliségnek nevezni, hiszen ez az a mérték, amikor az ember az egyik munkahelyén felmond, és keresi a másikat.

Kifejtette, hazánkban az iskolázott munkanélküliek aránya megfelel az uniós átlagnak, viszont a képzetlenek terén sokkal rosszabb a helyzet. Ezek az emberek évekig, évtizedekig nem találnak munkát. Van rá példa, hogy több generáció él együtt, mindannyian munkanélküliek. Ezen hosszú távon az iskoláztatással, képzéssel lehet javítani. Aki tanul, annak az elhelyezkedési esélyei is nőnek. Éppen ezért ő személy szerint nem támogatja, hogy a tankötelezettség életkorát lecsökkentsék. Középtávú megoldást az jelenten, ha beindulna a gazdasági növekedés. Jöjjenek a beruházók, fejlesszenek az itt lévők, teremtsenek munkahelyeket a vállalkozások. Ezek húznák magukkal a fejletlenebb cégeket is.

Szólt arról is, hogy miközben a magyar ipar, kereskedelem modernizálódott, a mezőgazdaságunk megrekedt. Ebben a szektorban le lehet-e mondani külföldi tőkéről, a szaktudásról? – tette fel a kérdést.

Az építőipar teljesítménye soha nem látott mélypontra süllyedt, ez jól jelzi a hazai gazdaság állapotát. Megjegyezte, az sem mellékes, hogy éppen az építőipar, a mezőgazdaság, valamint az élelmiszer feldolgozás azok a területek, amelyek felszívhatnák a képzetlen munkaerőt.

Nem hisz a közmunkaprogramok célkitűzésében sem. Szerinte a kutatási adatok azt bizonyítják, az ilyen kényszerfoglalkoztatás kevésbé segíti az egyén később elhelyezkedését. Aki a tényleges munkaerő-piacon keresi a boldogulást, a későbbiekben jobban megállja a helyét.

Mostanság vannak olyan hangok, miszerint ami az elmúlt 20 évben történt, az teljes észében el lett rontva. Ő nem gondolná így. Voltak persze olyanok területek, amelyek igen, és olyanok is amiket jól csináltak. Szerinte az mindenképpen sikerként könyvelhető el, hogy ilyen mértékben és megfelelő kondíciók mellett sikerült hazánkba csábítani a nyugati tőkét. Ezzel sikerült összekötni Magyarországot a fejlett világgal. Hazánk időben lépett. A gazdaság szerkezete ezáltal is korszerűsödött. Nézzük meg ma Szerbiát, Ukrajnát, milyen nehéz a dolguk, ha befektetőket keresnek!

Ugyanakkor szólt arról is, hogy a magyar költségvetést viszont elrontották az aktuális kormányok. Ennek következtében csődközeli állapot volt 1994-ban, 2006-ban, valamint napjainkban is.

Irányváltás az iparban

A régi magyar ipar, a mezőgazdaság a tömegáruk orosz exportjára épült. Amíg ezeket Oroszország igényelte, amíg képes volt érte fizetni, addig jó volt hazánknak, a vállalatainknak is. Amikor azonban odakint beütött a krach, megszűnt a fizetőképesség, a régi magyar ipar, és mezőgazdaság elvesztette létjogosultságát. A tömegtermelésről a minőségi termelésre kellett átállni. Ezen gazdasági folyamatok közepette eltűnt 1,5 millió munkahely az országban. Évek alatt teremtődött helyettük körülbelül egymillió, ezek azonban már igényesek voltak, s nem minden személy tudott megfelelni az elvárásoknak.