Elveszett a piaci bizalom

Közismert a jobboldali kötődése, részt vett a Fidesz gazdaságpolitikai programalkotásában is. Mégsem elfogult dr. Mellár Tamás közgazdász-professzor, aki a VKIK gazdasági fórumán kritikával mert élni a jelenlegi gyakorlattal szemben. Mondanivalóját tízéves visszatekintéssel kezdte. Kifejtette, a magyar gazdaság 2002 után letért a fenntartható növekedési pályáról, a négy százalék körüli növekedés megalapozatlan volt. Az államadósság 53 százalékról 80 százalékra nőtt, a gazdasági szereplők eladósodtak devizában. A 2008-as válság forintgyengülést hozott, az országnak szüksége volt az IMF-hitelre. 2009-2010-ben konszolidációs kísérlet történt, a jóléti kiadásokat csökkentették (13. havi nyugdíj és fizetés megszüntetése), kisebb horderejű reformintézkedések születtek. Orbán Viktor súlyos örökséget kapott ugyan Bajnai Gordontól, de nagyjából stabil állapotban volt a gazdaság.

A Fidesz-KDNP-kormányról szólva dr. Mellár Tamás jelezte, a választásokon beígért adócsökkentéshez és a megszorítások elkerüléséhez többletforrásra volt szükség, ugyanakkor tartani kellett a 3,8 százalékos hiánycélt. Emiatt nem szokványos intézkedéseket vezettek be, mint például a bankadót, a szektorális különadókat, államosították a magánnyugdíjpénztárakat. A kormány arra koncentrált, hogy ha csökkenti az adókat, felpörög a gazdaság, ez azonban nem valósult meg. Elveszett a piaci bizalom is. Mindezzel 2011 tavaszára szembesültek. A Széll Kálmán-tervet (2011 márciusában) a kényszer szülte. Ez egy klasszikus intézkedéscsomag volt a költségvetési kiadások csökkentésére, amit a befektetők is jól fogadtak. Ugyanakkor nem iktatták ki az adócsökkentés politikáját, a korábbi nem ortodox intézkedéscsomagot, ennek következtében a feszültségek 2011 őszére kiújultak. Megkezdődött a végtörlesztés, elszaladt a forintárfolyam (324 forintra nőtt egy euró!) és az országkockázati, úgynevezett CDS-felár. Ilyen körülmények között tárgyalásokat kellett kezdeményezni az IMF-fel.

A békülékenyebb hangnem eredményeként 290 forint körül stabilizálódott az euró, még úgy is, hogy ez év januárban kínos levélváltás történt Orbán és Barroso között. Februárban gyorsan tető alá lehetett volna hozni a hosszú távú megállapodást. A professzor elkerülhetetlennek nevezte a megállapodást. Tavaly mindössze 1,7 százalékos volt a gazdasági növekedés, ami az exportnak és a mezőgazdaságnak tudható be. Az elmúlt öt évben csökkent a beruházások volumene éppen úgy, mint a tőkéé.

Úgy tűnik, komoly a kormány szándéka a megegyezésre, de nincs szándék a gazdaságpolitika felülvizsgálatára. Kis, nyitott ország vagyunk, jelentős devizaadóssággal, gyenge versenyképességű hazai vállalkozásokkal. Az elmúlt hónapok megmutatták, hogy az adósságcsökkentési erőfeszítéseket a nemzetközi piacok semmissé tették. Hiába államosították a magánynyugdíjpénztárakat, a gyengülő forintárfolyam miatt mintha mi sem történt volna!

A minap hirdették meg a Széll Kálmán-terv 2.0-át. Szeretnék elérni 2012-re a 2,5 százalékos, 2013-ra pedig a 2,2 százalékos deficitet. A csomag nagyobb részét a kiadások csökkentése jelenti (legalábbis a dokumentum szerint), 155 milliárdos kiigazítás 2012-re, 600 milliárdos 2013-ra. Új adók jönnek: telefonadó, biztosítási adó, pénzügyi tranzakciós illeték. Szerinte az intézkedéscsomagnak nagyon sok a buktatója és főleg a lakosságot sújtja. Lehet, hogy egyes elemei nem is felelnek meg az uniós előírásoknak sem. Szerinte más típusú stratégiára és taktikára van szükség.

Leszálló pályán a gazdasági növekedés

Az Orbán-kormány a közelmúltban immár harmadszor korrigálta a 2012-es esztendőre vonatkozó makroszámait.

Az első esetben még egy százalék fölötti gazdasági növekedéssel számoltak, ma már csak 0,1 százalékot prognosztizálnak. Dr. Mellár Tamás ezt is optimista verzióként értékelte, szerinte a valóság inkább a mínusz fél és egy százalék között lesz. A fogyasztás, a beruházások tovább csökkennek. A húzóágazat még mindig az ipar (a maga 4-5 százalékos növekedésével), ugyanakkor az építőipar esetében még mindig van lejjebb. A munkanélküliségi ráta beállt 10,8-11 százalékra. Az infláció 4,8-5,2 százalék, a jegybanki alapkamat hét százalék körül marad. Az államháztartási hiány 3-3,5 százalék körül alakul, s az államadósság nem csökken számottevően.