Jövőre csak étteremben? - Átalakítják az étkezésiutalvány-rendszert

Lapunkban két héttel ezelőtt írtunk arról a friss kormányhatározatról, ami a Széchenyi-pihenőkártya keretében egy jól azonosítható, új, a vendéglátás forgalmának növelését célzó, 2012. január 1-jétől bevezetésre kerülő béren kívüli juttatásra, valamint ezzel összefüggésben az étkezési utalványok szabályozására vonatkozó javaslat kidolgozását adja feladatul az illetékes minisztereknek.

A határozat szerint az átalakítás célja, hogy az állampolgárok az utalványokat a megfelelő célokra használhassák fel. A napokban megjelent sajtóhírek már a konkrét tervekről is beszámoltak, hogy például csak étteremben lehetne felhasználni.

A hírek szerint a korábbi többszereplős piac helyett a jövőben egyetlen állami céghez kerülne az étkezési utalványok forgalmazása.

Bogdán József, a Polus-Coop Zrt. elnök igazgatója, a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja, a kereskedelmi kollégium vezetője úgy véli, hogy egy ilyen döntésnél minden olyan hatást végig kell gondolni, ami közvetve vagy közvetlenül jelentkezhet a rendszer működtetőinél, a beváltóhelyeken vagy az utalványok felhasználóinál.

Nem zárja ki, hogy egy központosított rendszer akár még olcsóbb, hatékonyabb is lehetne a ma működőnél, ám nagy a veszélye annak, hogy ellenkező folyamatok indulnának el. Egy monopolisztikus rendszerben megszűnne az a fék, amit a verseny jelent az utalványokat terhelő jutaléknál.

Bogdán József azt maga is szívesen fogadná, ha a nemzetközi cégek kárára a hazai tulajdonban lévő vállalkozások valamilyen módon előnyt élveznének. De csak akkor, ha ezzel nem korlátoznák az egy-egy térségben élők számára a kölcsönösen hasznos együttműködések kialakulásának lehetőségét.

- Mi a franchise-rendszerünkben úgynevezett CBA- utalványokat forgalmazunk. Ezt különböző vállalkozások, szervezetek, önkormányzatok megvásárolják tőlünk, és a cafeteriarendszerben kiadják a dolgozóknak. Nekünk érdekünk például, hogy a területünkön működő vállalkozásokkal végeztessük el a szükséges munkákat, mert így elvárhatjuk tőlük, hogy a cafeteriarendszerükben a mi utalványunkat adják a dolgozóiknak, nem pedig valami francia cégét, amit aztán beváltanának egy multi üzletében.

Szerinte a forgalmazás monopolizálásánál is nagyobb probléma elé állítaná a kiskereskedelmi üzleteket az étkezési utalványok eddigi beválthatóságának korlátozása a kimondottan étteremként működő helyekre.

- Az ötven boltunkban a melegétkezési utalványok beváltása jelentős forgalmat hoz cégünknek, mivel a vásárlók az utalványokon felül is költenek. Ha csak étteremben lehet beváltani az utalványokat, akkor a közvetlen forgalom mellett a vevők egy részét is elveszthetjük. De hátrányos helyzetbe kerül a vásárló is, mert belekényszerítik abba, hogy jóval magasabb árréssel működő éttermi szolgáltatást vegyen igénybe. Olyan szolgáltatásokat kellene megfizetnie, amire neki valójában nem lenne szüksége. Összességében egy ilyen kényszer rontaná az utalványok vásárlóértékét.

Mint mondja, nem feltételez semmi rosszat a rendszer átalakításánál, csak azt szeretné, ha minden kérdést végiggondolnának az új rendszer felállítása előtt.

- A vendéglátás igényeit megértve sem venném ki a kiskereskedelemből ezt a sávot. Főleg nem drasztikusan és diktatórikusan, mert a vidéki Magyarországon van erre reális igény, és kialakult hozzá egy reális szolgáltatás is az elmúlt időszakban.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy a melegétkezési utalványok bolti beváltásának megszüntetése közvetlenül szociális problémákat is felvethet. A boltok pénztárainál várakozva is láthatjuk, hogy az emberek jelentős része a napi élelmiszerek megvásárlására akarja használni az utalványokat. Mivel azokat a fizetés szerves részeként kapja, úgy is szeretné felhasználni.

Ha a jövőben az étkezési utalványokat csak éttermekben lehet majd "leenni", akkor nagy valószínűséggel megnő majd az utalványok feketeforgalma. Akik másra akarják költeni, azok közvetítők segítségével pénzre váltják jelentős veszteséggel az utalványaikat. Ahogy az üdülési csekkek nagy részével is ezt tették  eddig is azok, akik anyagi helyzetük miatt sem üdülést, sem éttermi étkezést nem vehettek vele, mert számukra az alapkérdés a napi kenyér megvásárlása volt.