Feleződött a növekedés

A havi bérek átlagos növekedése 2007-ben - a válság előestéjén - 2,8 százalékról 2008-ban 1,5 százalékra, 2009-ben pedig 1,6 százalékra csökkent. Ha Kínát kivesszük az összesített adatokból, akkor a globális átlagos bérnövekedés 2008-ban csupán 0,8 százalékra, 2009-ben pedig 0,7 százalékra esett vissza - állapította meg az ILO Globális jelentés a bérekről 2010/2011 - bérpolitikák a válság idején című tanulmánya, amely világszerte körülbelül 1,4 milliárd kereső 94 százalékának 115 országból, illetve területről származó adatait elemezte.

A jelentés számottevő eltérésekről ad számot a különböző régiókban, rámutatva arra, hogy miközben a bérnövekedés lelassult ugyan, de folyamatosan pozitív maradt Ázsiában és Latin-Amerikában, más területeken - Kelet-Európa és Közép-Ázsia - drámai visszaesés következett be. A fejlett gazdaságokban csökkent a reálbérek szintje, 2008-ban a 28 országból tizenkettőben, 2009-ben pedig hétben esett vissza. A reálbérek növekedésének mértéke Közép- és Kelet-Európában a 2007-es 6,6 százalékról 2008-ban 4,6 százalékra csökkent. A reálbérek 2009-ben 0,1 százalékkal estek vissza. A régiónkban Lengyelország például képes volt fenntartani a pozitív reálbér-növekedést, Magyarországon a négyszázalékos infláció és a nominális bérek tömeges befagyasztása 2009-ben együttesen a bérek vásárlóerejének három és fél százalékos csökkenését eredményezte.

A tanulmány az elhúzódó foglalkoztatási válság új arcát jeleníti meg - hangsúlyozta Juan Somavia, az ILO főigazgatója. - A recessziót nemcsak azok a milliók élik meg drámai módon, akik elvesztették az állásukat, hanem azokat is érintette, akiknek megmaradt a munkájuk, de jelentősen csökkent a bérük és az általános jólétük.

A jelentés megállapítása szerint a válságnak a bérekre gyakorolt általános, rövid távú hatása az összjövedelemben a bérek arányának a hosszú távú csökkenése, a termelékenység és a bérek növekedése közötti egyre nagyobb szakadék, valamint a bérek széles körű és növekvő egyenlőtlensége. Konkrétan is leszögezi: az 1990-es évek közepe óta az alacsony bérért dolgozó emberek - vagyis az átlagkereset kétharmadánál kevesebbet keresők - aránya több mint kétharmadával növekedett a vizsgált országokban.

A gazdaság beindulása legalábbis részben azon múlik, hogy a háztartások milyen mértékben képesek a megkeresett béreket a fogyasztás növelésére fordítani - fogalmazza meg a jövőre vonatkozó prognózist az ILO.

A stagnáló bérek komoly szerepet játszottak a válság előidézésében, és sok gazdaságban továbbra is lassítják a talpra állást - tette hozzá Juan Somavia. - Azzal kell szembesülnünk, hogy túl alacsony a kereslet, miközben hatalmas kiszolgálatlan szükségletek keletkeztek, és változatlanul magas a munkanélküliség. A makrogazdasági döntéshozóknak a foglalkoztatásra és a bérmegállapításra kell koncentrálniuk, hogy erősítsék a gazdaság lassú beindulását, és megoldást találjanak a hosszabb távú társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekre.

Megvédték a kiszolgáltatottakat

Az országok fele kiigazította a minimálbéreket - vagy a rendszeres minimálbér-felülvizsgálati folyamat keretében, vagy azzal a céllal, hogy megvédjék a legkiszolgáltatottabb fogyasztók vásárlóerejét. Ez merőben új fejlemény a korábbi válságokhoz képest, amelyek során megszokott volt a minimálbérek befagyasztása. Megoldást jelent az is, hogy az alacsony keresetű munkavállalók esetében - akik fokozottabban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének - jobban összehangolják a minimálbéreket a szociál- és munkaerő-piaci politikákkal.