Telepítéssel erősített halállomány

Az élőhelyek, szaporodó helyek fenntartásával és rekonstrukciójával nagyságrendekkel nagyobb halmennyiség (utánpótlás) biztosítható, mint amit bármilyen (ésszerű) telepítés adni képes, ez azonban hangsúlyosan az adott vízterületre természetes körülmények között jellemző halfajok állományára igaz. 

Mindezt a Balatoni Halászati Zrt., valamint a KVVM Természetvédelmi Hivatala munkatársai jelentették ki a természetes vízi haltelepítések elméletét és gyakorlatát számba vevő tihanyi konferencián. 

Úgy vélték, a szaporodóhely-rekonstrukcióval elért utánpótlás előnye az is, hogy nincs olyan genetikai probléma, amit a más élőhelyről származó halak utódainak telepítése jelenthet. 

Amennyiben az élőhelyek (szaporodó helyek) fenntartása, rekonstrukciója bármilyen ok(ok) miatt nem kivitelezhető, szükség lehet a halállomány telepítéssel történő megerősítésére is, mint például a Balaton esetében. 

Ezt azonban elsősorban a halászatihorgászati igény alapozza meg, hiszen természetmegőrzési szempontból - egyelőre - nem jellemző a telepítés. Magyarországon 340 ezer horgász "nyomása" nehezedik a hazai vízterületekre, egyre fejlődő horgásztechnikai ismerettel, de alig vagy egyáltalán nem javuló biológiai tudással.

A természetes vizek hosszú távon is fenntartható hasznosítása kapcsán kulcskérdés lenne a rendelkezésre álló halmennyiség előzetes felmérése, a természetes szaporulat révén pótlódó mennyiség folyamatos nyomon követése, azaz a hasznosítási faktor meghatározása. 

Sajnálatos, hogy ez a komplex vizsgálatsorozatot igénylő felmérés, értékelés a legritkább esetben történik meg. Amennyiben az adott természetes víz telepítéssel történő halállomány-gyarapítása nem aggályos, az elővigyázatosság elvére és az ott jellemző élőlény-együttes megőrzésére akkor is tekintettel kell lenni. 
 
Magyarországon a természetes vízi horgászaton ma már kényszerűen vagy a legjobb esetben is a természetközeli állapotúnak minősíthető vizeken történő horgászatot kell érteni, ott, ahol a különféle szempontok (jogszabályok, halászati jog, megközelíthetőség, és a többi) alapján az egyáltalán lehetséges. 

Az ilyen vizeinkben az eredetileg jellemző típusos élőhelyek előfordulása erősen megritkult, átalakult, a táplálkozási hálózatok sérültek, átalakultak vagy az összeomlás szélére sodródtak. A víz utánpótlása bizonytalan, ezért az ilyen vízfolyásokra vagy állóvizekre jellemző élőlénytársulások átalakultak. 

A jellemző halfauna összetétele, minőségi és mennyiségi átalakulása igen jelentős. A honosított vagy a betelepülő új fajok aránya és hatása csaknem minden esetben az őshonos fajok rovására nőtt meg.