2012.07.02. 18:15
Csiki-csuki Eb-diadal
Sokáig, három hétig tartott a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság. De mint minden jó, így ez is véget ért. Voltak napok, amikor húztuk az orrunkat a meccsek színvonala miatt, de mégis kár, hogy vége lett.
Spanyolország ott maradhatott a kontinens trónján, a "puccsisták" sorban elhullottak az útjukból. Akadt akit ők küldtek vissza a jövő reménységének a birodalmába, volt, akit mások "takarítottak" el az útjukból. Sokan gondolhatták kezdetben: az ibériai foci elsőségét aligha veszélyezteti bárki is. Igaz, a németek dinamikus fejlődése miatt volt okuk e vélemény képviselőinek a félelemre. Mert Löw mester az erőt, a dinamikát a technikával és a látvánnyal vegyítette, ami élvezhető labdarúgást eredményezett. Ez így volt egészen az elődöntőkig.
Ott viszont az olaszok valósággal megbénították őket, nem a catenaccióval, hanem szép labdarúgással. Ezek után már mindenki fele, fele esélyről beszélt az aranycsata kapcsán. Némi pikantéria: olasz siker esetén a spanyolok átkozhatták magukat, hiszen ha a csoportban a horvátokkal 2-2-t játszanak, abban az esetben az itáliaiak utaznak haza a hollandokkal, és a többi esélyesnek tartott, ám kipottyant gárdával együtt. A spanyolok, nem számolgattak, keservvel, de legyűrték a horvátokat.
A finálában meg az olaszokat. Csúcsokkal. Elsőként védték meg címüket az Eb-k történetében, sikerrel teljesítették a "hármasugrást", Eb, vb, Eb győzelmet szereztek egymás után, az eddigi legnagyobb különbségű győzelmet is ők aratták 4-0-ás diadalukkal. És ha még valakinek mindig lenne kételye a spanyol válogatott sikerét illetően, akkor a 12-1-es gólkülönbségük önmagáért beszél. Az is igaz, a rájuk jellemző csiki-csuki játék néha unalmas és öncélú volt, s nem csupán az ellenfele(ke)t, de bizony a nézőket is fárasztotta. Ám a döntőben azt láttuk tőlük, ami az elmúlt években a világ fölé emelte őket.
Az olasz labdarúgók könnyeztek mérhetetlen csalódottságuk miatt, de lássák be: az ezüst szépen csillog a számukra, tettük bravúros szereplés volt! Mert a németek legyőzése a nagyobbnál is nagyobb tettnek mondható. Az olasz labdarúgás hívei elmondhatták: lám, Balotelli zseniális és nem bolond, a "gazfickó" Cassano labdavirtuóz, Buffon a kontinens legjobb hálóőrei közé sorolható, és Pirlo is csak egy van, stb., stb... A németek fiatalsága a szebb jövőt ígéri a számukra, a portugálok is hajszállal maradtak le a fináléról, az angolok, ukránok is helytálltak, míg a hollandok, oroszok, a házigazda lengyelek, svédek, franciák csalódást okoztak.
Hogy milyen volt az Eb?
Ezt a kérdést ki, ki válaszolja meg önmaga...
A spanyol "söprés" folytatódott az egyéni sikerekel is. Torres lett a gólkirály, mert a 3 gólosok közül ő játszott a legkevesebbet. A torna legjobb játékosának - és a döntőének is! a labdazsonglőr Iniestát választották.
