2020.08.16. 09:20
Közelítünk de, mégis távolságot tartunk
A koronavírus és a vele járó, egyedülálló karanténhelyzet alaposan felborította világunkat. Sokan nem saját magukért, hanem a rokonaikért aggódnak – hangsúlyozta Berényi András pszichológus.
Forrás: Shutterstock
Talán soha nem volt ehhez hasonló eddig a világon, mint amit a mostani pandémia okozott. Számos, addig ismeretlen szituáció állt elő, amely megváltoztatta mindennapjainkat. Ilyen volt az állandó maszkviselés vagy a másfél méteres távolságtartás. Ezek a szabályozások némely helyen még mindig kötelező érvénnyel vannak jelen, azonban a szigorú szabályozásokat feloldották.
„A korlátozás egyfajta változást hozott, hiszen az internetes és a telefonos kapcsolatfelvétel megnövekedett” – reagált a Hajdú-Bihari Napló érdeklődésére Berényi András, a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központjának vezetője. Elmondta, hogy volt olyan kliense, aki fél évente hívta fel a szüleit, de a karantén alatt szinte naponta beszélt családtagjaival.
A bezártság hatásai
„Megfigyelhető volt a mások iránti aggódás fokozódása” – hangsúlyozta. Egy új feszültség jelent meg, kettősség alakult ki, amelyben sokan nem is feltétlenül magukért, hanem amiatt aggódtak, hogy például a rokonaikat ne fertőzzék meg. A pszichológus szerint ez a szorongás váltotta ki a gyakoribb kapcsolattartási igényt, vagyis a korlátozások megnövelték az emberekben azt az érzést, hogy többet törődjenek egymással.
„Az otthoni összezártság kapcsán pozitív jelenségek is tapasztalhatóak voltak”
– mondta Berényi András. Egy édesanya, aki iskolás gyermekeket nevel, ezt úgy fogalmazta meg, hogy olyan volt a home office, mintha újra gyesen lett volna a gyerekeivel. Említett azért negatív hatásokat is, egy anya otthonról dolgozott a karantén előtt, azonban amikor a család többi tagja otthon volt, ez plusz feszültségforrást jelentett számára. „Természetesen az egyénre szabott, ki hogyan éli meg az ilyen helyzeteket” – emelte ki a pszichológus. Érdekes tapasztalatokat gyűjtött a párkapcsolatok esetében. Olyan esetről is beszámolt, amikor a pár előre megtervezte az online beszélgetést, és úgy érezték mindketten, hogy így tartalmasabban és mélyebben tudtak kommunikálni egymással, mint előtte.
„A párkapcsolatok esetében a bezártság egyszerre okozhatja és oldhatja is a napi feszültségeket”
– állapította meg Berényi András.
Új megoldási formák
Az utóbbi hónapokban már enyhítették a korlátozásokat, és a karantén után ez eredményezhet változásokat. A szakember érdekes helyzetet említett.
„Alapvetően az emberek közelítenek, mégis távolságot tartanak” – hangsúlyozta. Ilyen például a kézfogás alternatív formája. Úgy tűnik, mégis mintha reflexszerűen visszajönnének a régi beidegződések a kézfogással vagy puszival kapcsolatban. Berényi András hozzátette, nyilvánvalóan ez attól is függ, hogy ki milyen bizalommal van a környezete iránt. A rokonok, családtagok esetében ez várhatóan hamarabb visszatér, mint az idegenekkel kapcsolatban. Ezenkívül a karanténhelyzet hozzájárulhatott a magányosság érzéséhez, főleg ha nem tudta az egyén az ismerősökkel tartani a kapcsolatot a technikai eszközök segítségével. „Akik erre lelkileg hajlamosabbak voltak előtte, azoknál ez az érzés felerősödött” – állapította meg a pszichológus. Ráadásul a karantén idején a médiában is az otthonmaradásra és a távolságtartásra kérték az embereket. Emiatt sokan igazolva látták az addigi magányos életformájukat. „Szerencsére azonban az egymásról való gondoskodásra és az egymásra figyelésre is voltak példák” – mondta Berényi András. A szomszédok, a munkatársak a távolságtartás ellenére figyeltek az ismerősökre. Az elmagányosodás mellett megfigyelhető, hogy az emberek segítettek olyan társaikon is, akiknek nincs hozzátartozója, baráti köre.
Borítókép: illusztráció