2020.01.28. 16:13
Szén-dioxid-elnyelőkké válnának a fából készült városi épületek
Globálisan nagyjából 11 ezer millió tonna szén-dioxid kerül a levegőbe évente.
Forrás: Shutterstock
Szén-dioxid-elnyelőkké válnának a városi épületek, ha cement és acél helyett faanyagot használnának a megépítésükhöz
– állapították meg a Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) szakemberei, akik szerint a változtatással kivédhetővé válnának a cement- és acélgyártás során felszabaduló üvegházhatású gázok.
A tanulmány szerint különböző forgatókönyvektől függően évente 10 millió tonna vagy akár csaknem 700 millió tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megakadályozni.
A szakemberek megjegyezték, hogy bár globálisan nagyjából 11 ezer millió tonna szén-dioxid kerül a levegőbe évente,
„a faanyagra való átállás érezhetően hozzájárulna a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott klímastabilizációs célkitűzésekhez”.
A kutatók először azt a forgatókönyvet vizsgálták, amelyben 2050-re az új épületek mindössze 0,5 százaléka épülne faanyag felhasználásával, majd megnézték, hogy miként változik a hatás, ha ez a szám egészen 50 százalékig emelkedik.
A tanulmány szerint ha az iparilag jelenleg fejletlenebb országok is átállnának a faalapú épületekre, akkor akár a 90 százalék is elképzelhetővé válna.
„A városiasodás és a népességnövekedés nyomán óriási igény lesz új lakó- és kereskedelmi épületekre”
– mondta Galina Churkina, a tanulmány vezető szerzője.
Az intézet szerint egy rétegelt falemez felhasználásával épült ötemeletes lakóház négyzetméterenként akár 180 kilogramm szén-dioxidot is képes elraktározni, ami háromszor több, mint amennyit a nagy mennyiségű szén-dioxid elnyelésére képes természetes erdők tudnak elraktározni a felszínen.
A kutatók szerint még ha az új épületek 90 százaléka faszerkezetű is lenne, az ilyen „favárosokban” mintegy harminc év alatt felhalmozódó szén-dioxid kevesebb mint egytizede lenne annak a mennyiségnek, amennyit a világ erdőségei tudnak elraktározni a felszínen.
„A faanyaghasználat jelentős növekedése esetén kulcsfontosságú lenne az erdők megóvása a nem fenntartható fakitermeléstől és egyéb fenyegetésektől”
– húzta alá Christopher Reyer, a tanulmány társszerzője.
Borítókép: illusztráció