2018.08.15. 12:57
Hogyan kerülhetjük el a vízi baleseteket?
A bajt szinte kivétel nélkül az emberi figyelmetlenség, tájékozatlanság okozza.
Balatonfenyves, 2017. június 5. Fürdõzõk a balatonfenyvesi szabadstrandon 2017. június 5-én. MTI Fotó: Varga György
A Vasárnap Reggel című hétvégi lap legutóbbi száma összegyűjtötte a leggyakoribb eseteket.
Tévhit: A Balaton déli partja sekély, így nem veszélyes!
Tény: Nagy átlagban valóban igaz az, hogy a tó ezen oldalán nem olyan mély a víz, de itt is vannak olyan szakaszok a part közelében, ahol akár 2–4 méter mély is lehet a víz. Ráadásul, mivel az van az emberek fejében, hogy a déli part sekélyebb, így az olyan aranyszabályokra is kevésbé figyelnek, hogy tele hassal, felhevült testtel vagy alkohol fogyasztása után ne menjenek a vízbe.
Tévhit: A matracon biztonságban vagyok!
Tény: A gumimatracok rendkívül veszélyesek, ugyanis könnyű lefordulni róluk, ráadásul ha megmártóznánk, sohasem tudhatjuk, éppen milyen mély a víz alattunk. Ha magasabb a vízállás, mint amire számítottunk, az még akkor is meglepetésként érhet minket, ha jó úszók vagyunk.
Tévhit: Nem mély a víz, nem kell figyelnem!
Tény: Bárhol előfordulhat, hogy hirtelen mélyül a víz! Főleg a bányatavakra jellemző, hogy az egyik helyen még csak térdig ér, aztán lépünk kettőt, és 8 méter mélyre kerülünk. Akkor is érdemes óvatosnak lenni, ha úgy gondoljuk, ismerjük az adott helyet, nem árt megérdeklődni a helyiektől, a büféstől vagy a vízibicikli-kölcsönzőtől, hogy milyen a vízmélység és a meder.
Tévhit: Egy sör nem árt!
Tény: Rengeteg összetevője van annak, hogy az adott emberre milyen hatással van egy korsó sör. Az időjárási viszonyok mellett például az is befolyásolja, nem volt-e előtte beteg, és milyen a fizikai állapota. Ha valaki több órát töltött a tűző napon, aztán hűsítőként gyorsan legurít egy hideg italt, és bemegy a vízbe, könnyen erőt vehet rajta a szédülés és az erőtlenség, mert a szervezetének egyszerre kell feldolgoznia a kánikulát és az alkoholt.
Borítókép: Fürdőzők a balatonfenyvesi szabadstrandon
MTI Fotó: Varga György