Hogyan kerülhetjük el a leggyakoribb bringás sérüléseket?

A kerékpárunk olyan, mint Don Quijoténak Rocinante: elvisz a világ végére is, ha kell. Ugyanakkor a nyeregben is jobban tesszük, ha figyelünk magunkra, mert a sebesség csúnyán megsebezhet – figyelmeztet cikkében a csupasport.hu.

A bringás sérülések zöme esés, baleset következtében történik (tegyük hozzá gyorsan, hogy ez szakág- és jellegfüggő, egy kertvárosi családi túrán azért ritkább a tömeges bukás, mint a Tour de France-on vagy egy downhill-vb-n), kisebb részük túlterhelés következménye.

Az eséseknél leginkább a váll, a kulcscsont, a térd és a csípő sérül, de gyakori még a fej, a csukló és a borda károsodása is.

A zakó méretétől függően repedésre, törésre, ficamra számíthatunk, és persze elkerülhetetlen némi horzsolás is (azaz lejön a zománcfestés).

A túlterheléses sérülések közül a húzódás és a gyulladás gyakori. Egy rosszul megválasztott kerékpár vagy alkatrész is okozhat folyamatos fájdalmat: ha nem jó a nyereg, a markolat, a vázméret, a kormánymagasság vagy a cipőnk, akkor helytelenül vagy rossz helyen terheljük a testünket, ami értelemszerűen jelezni fog, hogy ez nem tetszik neki.

Természetesen a legjobb orvosság a megelőzés. Mielőtt túlzott kockázatot vállalnánk akár túrázóként, akár városban közlekedve, gondoljunk arra, hogy egy nagyobb sérülés mennyi időre foszt majd meg minket a bringázástól (és szerencsénk van, ha csak attól).

A hozzáállásnak és a felszerelésnek is megvannak azok a kötelező alapjai, amik nélkül eszünkbe se jusson nyeregbe szállni.

Jelen sorok íróját szedték már ki a bringájával együtt terepjáró alól, és tartott már a kezében hosszában kettétört bukósisakot is, szóval innen üzeni: nem volt jó buli.

Az alapattitűd tehát a képességeinkhez mért kerékpározás, közlekedésben pedig az állandó figyelem legyen a KRESZ ismeretével és a józan ész használatával. Vigyázzunk magunkra és ne feltételezzük senkiről, hogy ugyanolyan elgondolás szerint és ugyanolyan körültekintően közlekedik, mint mi: talán nem szép dolog ilyet mondani, de mindig számítsunk a legrosszabbra is. Mozgásunk egy külső szemlélő számára legyen kiszámítható és határozott (balesetelkerülés esetén még akkor is, ha az szabálytalan, például a kormány félrerántása, ezzel a záróvonal átlépése).

Az alap védőfelszerelés (ha úgy tetszik, a biztonságos kerekes kezdőszett) pedig az alábbiakból áll:

sisak: életmentő, szó szerint – a csajoknak megnyugtatásképp közöljük, hogy nekik is jól áll, sőt, a férfi bringások egybehangzó véleménye szerint egy jól megválasztott bukó még csinosít is.

kesztyű: legkésőbb az első esésnél végighorzsolt tenyér után általában mindenki beszerzi.

szemüveg: mert nem vicces, ha egy felpattanó kavics, sárdarab vagy – különösen nyáron – az apró röpködő élőlények egyenesen a pupillánkba vágódnak.

Aki tutira megy vagy downhilles, annak állvédős bukó, gerinc-, térd- és könyökvédő.

Az egyoldalú terhelésnek, illetve a nyújtás hiányának is vannak kellemetlen következményei: ha csak tekerünk, a far- és lábizmainkat megdolgoztatjuk ugyan, ám a törzsizmaink és a felsőtestünk izmai renyhék maradnak, ami hosszú távon sérülésekhez vezethet. Fontos, hogy ne spóroljuk meg a lazítást és a bemelegítést: az egészségünkbe minden időt megéri belefektetni.