Pető András: „Nem kézzel kell segíteni, hanem szívvel”

1893. szeptember 11-én született Szombathelyen. Szigorú pedagógus anya és Parkinson-kórban szenvedő apa gyermeke volt, akinek igen korán családfenntartóvá kellett válnia, hogy gondoskodjék két öccséről. A Budapesten letett érettségi után a bécsi orvosegyetemre iratkozott be, tanulmányait Párizsban és Budapesten folytatta, az első világháborúban hadikórházakban dolgozott. Diplomájának megszerzése után ausztriai gyógyintézetekben központi idegrendszeri mozgássérültek terápiájával foglalkozott. Ekkoriban kezdte foglalkoztatni a konduktív pedagógia, melynek alapelveit 1938-as hazatérése után dolgozta ki – olvasható az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréjában.

A konduktív, azaz gyógyító, rávezető pedagógia lényege, hogy nem a lokális működést, hanem az egész embert akarja segíteni, mert a fogyatékosságot nem biológiai hiányosságnak, hanem tanítással korrigálható problémának tekinti. Pető úgy vélte, hogy az idegrendszer a gyógyíthatatlan károsodások ellenére rendelkezik tartalékokkal, ezek az „új kapcsolatok” a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatóak, azaz újra lehetővé válik a szóban forgó cselekvés. Az általa kidolgozott módszer egyetlen klasszikus tudományterülethez sem sorolható: egyszerre foglalkozik a testtel és a lélekkel, az érzelmekkel és az intelligenciával, a tanulással és a tanítással, az egészséggel és a gyógyítással, tehát a teljes emberrel, és az egész világon gyökeres változást hozott a gyógypedagógiában. Saját szavaival: „Nem kézzel kell segíteni, hanem szívvel”. A gyermekek fejlesztése mellett a felnőtt diszfunkciósok rehabilitációjának is kitüntetett figyelmet szentelt.

Tiltakozott a „beteg” és a „gyógyítás” kifejezések használata ellen, mint mondta, ő sérülteket állít helyre. Módszerével az addig gyógyíthatatlannak hitt mozgászavarokkal küszködők is rehabilitálhatók, tanulmányaik végzésére, önellátásra, munkára alkalmassá tehetők. Fel akarta készíteni a sérült gyerekeket arra, ami a külvilágban vár rájuk, így például ha elesnek, a konduktornak nem szabad felsegítenie őket, ugyanakkor ahhoz is ragaszkodott, hogy ha már megértek erre, egészséges gyermekek közé kerüljenek. Módszerének köszönhetően máig több ezer gyermek végezte el az iskolát, élt tevékeny felnőtt életet.

1945-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezetője lett, ezzel párhuzamosan egy pincében létrehozta első rendelőjét. Kezdetben ő maga toborozta, kutatta fel betegeit, akiket saját pénzén ruházott fel, és gondoskodott étkezésükről is. 1947-től Bárczi Gusztáv támogatásával munkahelyén, a főiskolán kapott lehetőséget elgondolásai megvalósítására. 1950-ben a főiskola gyakorló intézményeként létrehozta az Országos Mozgásterápiai Intézetet, amelyet 1963-ban a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetévé fejlesztett tovább, itt indította meg az önálló konduktorképzést. A képzés az idei tanévtől a Semmelweis Egyetem Pető András Karának keretében folyik. A Pető-módszer a világon talán legtöbbet emlegetett pedagógiai fejlesztő módszer, habilitációs/rehabilitációs eljárás, szellemi hungarikum.

Emlékezetes előadó, rendkívül nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, lenyűgöző személyiség volt, aki értékes, feldolgozásra és továbbfejlesztésre alkalmas kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra. Úttörő munkáját külföldön ismerték el előbb, munkásságának igazi jelentőségét Magyarországon csak azt követően ismerték el, hogy az 1980-as években a BBC rádióműsorai révén nemzetközi hírnévre tett szert.

Pető András hetvennegyedik születésnapján, 1967. szeptember 11-én halt meg Budapesten. Emléktábláját 1998-ban avatták fel egykori lakóházának falán, a Balassi Bálint utcában, életéről dokumentumfilm készült. A nevét viselő, módszerét alkalmazó, világhírű budapesti intézet a központja a világ számos országában működő konduktív nevelési hálózatnak, a magyar rászorulók fejlesztése mellett 27 nemzetnek nyújt szakmai együttműködést, képez számukra konduktív pedagógusokat, konduktorokat. Az intézet fél évszázados munkájának elismeréséül 2013-ban Magyar Örökség-díjat kapott, és elnyerte a Prima-díjat is.

(Borítókép: gyerekek tanulnak a lépcsőn járni a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetében. Forrás: MTI Fotó / Koszticsák Szilárd)