Élvezzük a tekergést – kerékpárral a nagyvilágban

Akkorra érik meg az ember arra, hogy világot akar látni, van hozzá pénze, és talán meg van hozzá a kondija is. A fiatalok nem kaptak még rá erre, meg kell hozzá érni – mondja Meggyesi Imre

Biciklicsengő hangjaival kezdődött a Világjáró Klub legutóbbi élménybeszámolója, mivel a kerékpározás két megszállottja érkezett az egyetem Központi Kollégiumába. Bár más stílusban tekernek, megtettek jó néhány nagy európai túrát, igaz Imre véleménye szerint: Tamás már Londonban járt, amikor ő még csak konzerves dobozt húzott maga után - utalt a kettejük közötti korkülönbségre az ifjabb előadó. Ennek ellenére a Prága-Bécs, a Passau – Bécs, vagy például a Split – Dubrovnik útvonalat mindketten teljesítették. Tették ezt külön-külön, és Tamás általában 8-10 évvel korábban, de élményeiket együtt elevenítették fel, fényképekkel és érdekes történetekkel fűszerezve.

László Tamás és Meggyesi Imre a Világjáró Klubban tartott élménybeszámolót Fotó: Molnár Sándor

László Tamás a hatvanas éveiben járó veszprémi kerekes és a Balatonalmádiból érkezett Meggyesi Imre előadása hasznos tanácsokkal kezdődött. Kiderült, hogy a legfontosabb kellékek a kétkerekű túrához: a kerékpár, a sisak, és a nyereg. Utóbbi rossz megválasztásával örökre tönkre tehető az ember és a járgány viszonya. Jó példaként az élménybeszámoló résztvevői kézbe vehettek egy megfelelően kényelmes bicikliülést. Az is kiderült, hogy a tervezésre is nagy hangsúlyt kell fektetni, nehogy egy hét múlva érjen csak oda az aznap éjszakára kinézett szállásra a kerékpáros.

Fotó: Molnár Sándor

A két kerekes rávilágított arra is, hogy komoly túrához 200 ezer forint felett megvásárolható kerékpárra van szükség, egyébként sincs jó bringa 100 ezer forint alatt. A bicajt szakszerűen fel kell készíteni egy hosszabb túra előtt, és az utasa sem ugorhat csak úgy a nyeregbe. Egy rendszeresen megtett Almádi – Veszprém túra alkalmas a fizikai felkészítésre.

– A hosszú távú túrázás, csomagos túrázás során találkoztunk elvétve, mutatóban fiatallal, de zömében a negyven és ötven felettiek sportja ez. Akkorra érik meg az ember arra, hogy világot akar látni, van hozzá pénze, és talán meg van hozzá a kondija is. A fiatalok nem kaptak még rá erre, meg kell hozzá érni – vélekedik Meggyesi Imre.

Fotó: Molnár Sándor

Legutóbb Gran Canariát vette célba, ami egy érdekes hely kerékpáros szempontból. Hasonlatként elmondja, hogy ha valaki járt már a Bakonyban, akkor azt függőlegesen szorozza meg hárommal. Ott vízszintes nincsen és kétezer méter a teteje. Vagy száguldás van lefelé, vagy mászás felfelé. Olyan a látvány, hogy az leírhatatlan, és januárban +20 fok feletti hőmérsékletben lehet tekerni. Amatőrök viszont ide, még véletlenül se menjenek - tanácsolja. Az emlékezetes túra során nem profi, rutintalan társa bukásait ötig számolta, később már nem.

László Tamás 1952-ben született és a kerékpározás 18 éves kora óta része az életének. Tavaly nyáron három túrán vett részt, melyek során naponta legalább 60-80-100 kilométert tett meg.

–  Ha elmegyünk egy távoli pontra, és naponta hegyen-völgyön tekerünk, az fizikai és szellemi felkészültséget igényel, szerintem. Az eddigi nagy külföldi túrákon, amiken részt vettem, az átlag életkor a középkorosztály volt. Sajnos két biciklitúra között még nekem is dolgozni kell – meséli nevetve. Korával kapcsolatban hozzá teszi még, hogy a naptár mindig többet mutat, de fizikailag és egészségileg ötvenesnek érzi magát. Éppen ezért reméli, hogy még sok teljesítendő út és sok élmény van előtte.

Fotó: Molnár Sándor

A közös beszámoló tanulsága volt még az is, hogy minden kerékpáros tegeződik, illetve hogy az autós, vagy buszos utazáshoz képest ötszörös az élmény, ha kerékpárral járjuk be ugyanazt az útvonalat. Ki lehet próbálni és élvezzék a tekergést!