A családon belüli erőszak nem függ a nemzetiségtől, a vagyoni helyzettől és iskolai végzettségtől

Tompa Krisztina szociális munkás arról számolt be lapunknak, hogy Angliában hogyan kezelik ezeket a problémákat.

– London egyik előkelő részén dolgozom egy kórházban csoportvezető-helyettesként. Egy viszonylag kicsi szervezetben, négy-öt szociális munkással és egy adminisztratív dolgozóval látjuk el az eseteket. A kollégáim általában tíz családot gondoznak, én kevesebbet, mert szupervíziós feladatokat is végzek – számolt be Tompa Krisztina. A negyvenes évei elején járó hölgy a Bárczi főiskolán szerezte diplomáját, amit Angliában is elismertek.

– A családon belüli problémák sokkal hatékonyabban kezelhetők, ha ugyanaz a szerv végzi el a szükséges teendőket a kezdetektől a megoldásig – hangsúlyozta Krisztina, majd hozzáfűzte, hogy míg Magyarországon a hatósági eljárást a gyámhivatalok, illetve a járási hivatalok gyámügyi osztályai végzik, és külön szervként működnek a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok, addig Angliában mindkét szerv feladatát egyetlen egység végzi, és így hatékonyabb a munkavégzés.

– A gyámügyi és a gyermekjóléti feladatok keveréke az, amit mi csinálunk. Környezettanulmányt végzünk, döntünk a védelembe vételről, szükség esetén a gyermek családból történő kiemelésről. Ha annyira súlyos a helyzet, a rendőrség sürgősségi határozata alapján három napra elvitethetjük a gyermeket, ez elég idő arra, hogy a bíróság elé terjesszük az ügyet – számolt be a szakember. Alkohol, drog, testi és nemi erőszak a leggyakoribb probléma, amit kezelniük kell. A szociális munkás arról is beszámolt, hogy a felmérések szerint a sértettek csak a sokadik bántalmazás után fordulnak a rendőrséghez.

– A bántalmazót és a bántalmazottat külön terápiára küldjük, és a gyerekkel is foglalkozunk, hogy fel tudja dolgozni a helyzetet. Esetenként változik, hogy mikor következik be  javulás. Sokszor csak az jelent megoldást, hogy a bíróság elítéli a bántalmazót vagy távoltartást rendel el, ezt kint komolyabban veszik – mondta Krisztina. Ha a gyereket nem lehet visszahelyezni a családba, akkor örökbe adják vagy nevelőszülőkhöz kerül. A szakember úgy tapasztalja, hogy nemzetiségtől, vagyoni helyzettől és iskolai végzettségtől is függetlenül bárhol előfordulhat családon belüli erőszak.

– A szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy mit él át ilyenkor a kiskorú. A bántalmazó a gyermeket is „beeteti”, ez különösen a szexuális abózusra jellemző. Az elkövető azt mondja a gyereknek, hogy mindez az ő titkuk, és megfenyegeti, hogy ha elmondja a történteket, akkor még nagyobb baj lesz belőle. Egy hazugsághálót alakít ki a bántalmazó, aki meglehetősen magabiztos – számolt be a csoportvezető-helyettes. Angliában elég ritkák a hamis bejelentések. Azokat is meg kell vizsgálni, de ilyenkor elég hamar kiderül, hogy nincs tényleges veszélyeztetettség.

– Akkor sikeres egy folyamat, ha a szülő bele tudja helyezni magát a gyerek cipőjébe. A legtöbb szülő jót akar a gyerekének, de nem mindenki tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni. Néha fogalmuk sincs arról, hogy mire van szüksége a fiuknak, lányuknak – fogalmazta meg a szakember. Elmesélte, hogy a gyerek sokszor csendben marad, hogy a szülők közötti feszültséget tompítsa, ezt a bántalmazó fel tudja használni a bántalmazott ellen. A gondozásba vett kiskorúaknak sokszor csak egy-egy rajzából szembesül a szülő azzal, hogy mit él át a gyermeke.

– Angliában váláskor kirendelnek egy a szociális munkást, aki a gyerek szükségletei érdekében javaslatokat tesz. Ezeket figyelembe veszi a bíró, aki  arról is dönthet, hogy a gyerek a bántalmazó szülővel csak felügyelet mellett találkozhasson – mondta Krisztina. Angliában rengeteg a nemzetközi érdekeltségű ügy. Nincsenek könnyű helyzetben, amikor különböző államokban élő szülők és gyermekek között kell például a láthatást szabályozni.