Kovács György tanácsai a télre

Megkezdődött a leghidegebb évszak, a főorvos úr vajon mit javasol: a több gyógyszer helyett még több gyógyszert? - kérdeztük a főorvost.

- Az ilyen megoldásoknak soha nem voltam a híve. Nálam a terápia a következő: mivel nem lehet félelemben, szorongásban élni, az az első teendő, hogy béküljünk ki önmagunkkal! Ezt vallom magánemberként, és természetesen ezt vallottam a rendelőben is. Ezért törekedtem arra, hogy lelket öntsek a hozzám ezer panasszal érkező betegekhez".

Kovács főorvos szerint a derűt kell halmozni, nem a gyógyszert Fotó: archív/Penovác Károly

Ezt a szót azért kell idézőjelbe tenni, mert gyakran előfordul, hogy annak, aki az orvosánál megjelenik, nem egy nyolcadik, kilencedik gyógyszerre van szüksége. Egyébként sem szeretem az ilyen halmozást; ha valaki már szed háromféle bogyót, minden további csak kockázatot jelent, hiszen nem lehet tudni, az ő szervezetében, az ő állapotában milyen kölcsönhatások fognak fellépni, amelyek lehet, hogy együtt sokkal nagyobb gondot fognak okozni, mint az eredeti panasz.

Mindig arra törekedtem, hogy mosolyt csaljak a panaszkodó ember arcára, aki egy vidámabb lelkiállapotban már maga is tud arra gondolni, hogy vannak jó dolgok is az életében. Ez az, ami erőt ad, ha tudjuk, kik vagyunk, ha vállaljuk önmagunkat, ha tudunk másokért valami jót tenni, mert ha tartós lesz az élmény, hogy hasznos vagyok, máshogyan látjuk a világot is.

Vajon hogyan függ ez össze a téli önvédelemmel, a sok-sok nyavalya elleni felkészüléssel?

- Ha valaki megélt 50-60 vagy annál több évet, már jól tudja, hogy meleg lábbelit kell venni, és akkor nem fázik meg. Ha előjön valami vegyes fertőzés, nem kell azonnal bekapkodni az antibiotikumokat, mert ez később vissza fog ütni. A meleg ruha, a séta a friss levegőn, a jól bevált házi kúrák, a mézes, gyógynövényes teák megoldást jelenthetnek. Mostanában újra divatba jött például a gyömbér, örülök neki, mert kiváló köhögés ellen.

- A másik gyógyerő az életszemlélet, ami nem függ sem a kortól, sem az anyagiaktól. Ha viszont minden próbálkozásunk ellenére előáll valami makacs gond, amitől nem tudunk szabadulni, azt tanácsolom, legyünk őszinték az orvosunkkal. Természetellenes körülmények között élünk, az orvosnak a társadalmi, szociális, biológiai valóságában létező embert kell gyógyítani, és ehhez maga a páciens adhatja meg a szükséges információt. Télen is, tavasszal is ez a legjobb tanács, amit adhatok.

Kovács György kezdő orvosi éveit a veszprémi kórház belgyógyászati osztályán töltötte Kopasz Ernő főorvos irányítása alatt.

A főorvos már ekkor tudott a szalicilátok érvédő hatásáról, amit a környező települések háziorvosaiban is tudatosított. A kardiológusok ebben a kérdésben a mai napig egységesek. Tehát ez az időszak azért is fontos volt Kovács György számára, mert

a konkrét betegellátási feladatok teljesítésén túlmenően alapvető szemléletet is kapott. A későbbiekben Márkó, Bánd, Hárskút körzeti orvosa volt 18 éven keresztül, márkói lakhelylyel. Ezt követően költözött Veszprémbe, ahol körzeti orvosként folytatta a munkáját. 1989-2010 között középszintű, tehát városi egészségügyi irányítási, szervezési feladatokat is ellátott helyettes városi főorvosként, egészségügyi osztályvezetőként, majd az egészségügyi alapellátási intézményvezető főorvosaként.

Orvosi praxisában összesen ötven évet töltött el. Mint intézményvezető főorvos Pro Sanitate-kitüntetést kapott 2003-ban, nyugdíjba vonulása alkalmával pedig a Pro Meritis-kitüntetést vehette át.