2016.02.22. 15:33
Színek és minták kavalkádja
Tapolca - Sokszor kerülő utakon jutunk csak el célunkhoz, de minden kanyarnak van jelentősége. Vassné Sárossy Gabriella néhány éve érezte úgy, hogy az ő útja a foltvarrás.
Igaz, akkor már több kézműves technikában elmélyedt, és a pedagógusi pályán is megtalálta a helyét. Most pedig elindított egy patchwork, azaz foltvarró csoportot a Tamási Áron Művelődési Központban. Gabi több mint másfél évtizede fejlesztő pedagógusként dolgozik a darvastói foglalkoztató intézetben, korábban pedig óvónő volt. Mintegy tíz éve ismerkedett meg a foltvarrással, néhány éve pedig már komolyabban foglalkozik vele. Azóta láthattuk gyönyörű munkáit kiállításon is Zalahalápon és Lesenceistvándon.
- A foltvarrással egy kolléganőm segítségével ismerkedtem meg. Sok éven át csak nyári táborokban varrtam évente pár napon át, aztán amikor a gyermekem kirepült, több szabadidőm lett. Ma már amikor csak ráérek, biztosan a varrás az első számomra. Sok mintát, szabásmintát találtam az interneten, és telefonos tanácsra is bármikor számíthattam a barátnőmtől. A közös varrások az ország nagyobb foltvarró csoportjaiban ugyancsak segítettek a fejlődésben, miként a nyári foltvarró táborok is. Ilyen alkalmakkor sokat lehet tanulni. Igyekeztem folyamatosan képezni magam - mondja Gabi. Szerencsés, hiszen a kézügyessége adott, akár egy szabásmintát is képes magától lerajzolni. Profi szinten origamizott éveken át, és bár az másfajta kézügyességet kíván, a foltvarrással közös bennük, hogy a finom mozdulatok elengedhetetlenek. Pontos munka nélkül nincs siker. Gabi azonban már belekóstolt a gyöngyfűzésbe, csuhézásba is. A foltvarrással azonban hosszú távra tervez.
A végén ennél maradtam. Rengeteg örömet, sikerélményt ad. Akik belevágnának, azoknak azt ajánlom, hogy szerezzenek be egy jó varrógépet - tanácsolja Gabi, aki tudását átadja a csoportnak is, amelyben 26 lelkes hölgy tanulja tőle e szép hobbi lépéseit az alapoktól.
Gabi szerint egy év múlva már a csoport tagjai rendezhetnek kiállítást saját terítőikből, takaróikból, táskáikból. Vagy éppen a kedvenc használati tárgyaikból, amelyeket maguk készítenek. Gabi leginkább a papírra varrás technikáját szereti. Azt mondja, azt szinte el sem lehet rontani. A papírra rajzolt minta vezeti a foltvarrót. De szívesen készít Tilda babákat, vagy azok stílusában különféle textilállatokat. A legnagyobb kihívást szerinte egy franciaágyra készülő takaró varrása jelenti, különösen annak mérete miatt.
- Annál mindenképpen kell kézzel is varrni, és három réteget kell összedolgozni. Nagy munka, sok hibázási lehetőséggel. De hasonlóképpen nehéz egy bonyolult, dupla zsebes, kétcipzáros táska elkészítése - vallja. Gabi azonban nem ismer lehetetlent, ha varrni kell. Mindent elkészít a szebbnél szebb anyagokból, a legnehezebb technikáktól sem riad vissza. A varrás megnyugvást, kikapcsolódás jelent számára a hétköznapi stresszből. Igaz, ha valami apróság nem sikerül, akkor bosszankodik, de nem adja fel. Úgy érzi, rátalált arra, amit keresett. Boldog, ha látja, hogy örül valaki az általa készített ajándéknak, ha szívesen hordják a táskáit. Ő tudja a legjobban, hogy mennyi munka és idő van egy ilyen, saját készítésű ajándékban, amely abszolút egyedi és személyre szóló is lehet. Mégis állítja, megéri. Aki pedig megismerkedik a foltvarrással, az biztosan megszereti.
A legfontosabb mégis a türelem, a kitartás. Hiszen, ha nem figyel kellőképpen az ember, félreviszi a gép az anyagot. Akkor pedig bontani kell. De a szépérzék sem árt. A bonyolult minták esetén a színeknek, mintáknak passzolniuk kell egymáshoz. Ne legyen túl szürke, de túl tarka se a kész munka, akkor lesz szép a végeredmény.