Ez olyan szerelemféle? - Kati válaszol

"Rendszeresen összefutok egy (férfi) kortársammal, hol itt, hol ott, és azt veszem észre, hogy már keresem az alkalmat, hogy lássam. Kicsit zavarban vagyok magam előtt is ettől az érzéstől. Örülj neki, legalább van kiért behúzni a hasad – mondta viccesen a barátnőm, amikor elmeséltem neki. Így túl a hatvanon lehet ez olyan szerelemféle, vagy inkább már a szenilitás jele?”

Még nem szerelem, kedves egyedül élő olvasónk, de nem is szenilitás, csupán várakozás az új élményekre, izgalmakra, vágyakozás egy társ után. Mert élményre, érzelmekre, párkapcsolatra szükségünk van idősebb korban is, hisz nem magányra, hanem társas életre születtünk. Ön az „üres fészek” traumát ügyesen kikerülte tartalmas családi és baráti kapcsolataival, de úgy tűnik, hogy ennél többre vágyik.

Érdemes átgondolni saját érzéseit, mi motiválja a vágyakozásaiban: félelem az öregedéstől, kell a szerelem, ami visszarepít a időben és fiatalabbnak érezheti magát, vagy jó lenne egy társ, hogy az időskori magányt elkerülje? Egyik is, másik is óvatlanná teheti az embert. Érdemes az élettapasztalatot készenlétben tartani, hogy a csapdákat elkerülje, de a fiatalos nyitottságot is, hogy a lehetőségek mellett ne szaladjon el csukott szívvel. Igaza van a barátnőjének, a behúzott has hasznos lehet, jót tesz a gerincnek, a tartásnak, amelyet soha ne hagyjon ki a kapcsolatépítésből sem. Keresse továbbra is az alkalmakat a találkozásra, de vegye észre, ha nem működik az ősi ösztön, vagy, ahogy mostanság emlegetik, a „kémia”. Ha szükséges, bátran, de óvatosan keresgéljen, a szerelem nem korhatáros műfaj, megérkezhet az ön életébe is. Ez az érzés megértőbb lehet, mint az ifjúi lángolás, de a várakozás, az izgalom, az újra átélt érzés visszahozhat valamit a múltból, és teljesebbé válhat az élete, amelyből – úgy érzi – valami hiányzik.

Kérdéseiket várom a [email protected] e-mail címen is.