Többszáz kilométeres túrákra is képes

Sója János, a veszprémi Bakony Természetbarát Egyesület egyik legfiatalabb tagja legtöbbször egyedül indul útnak, mégsem magányos.

Középiskolás koráig Kiskunhalason lakott, gyerekként sokat nyaralt az Öttömös közeli tanyán a dédszüleinél. Ahol nem volt áram, vezetékes víz, és minden konyhára valót maguk termeltek meg, háziállatokat is tartottak. János sokat segített dédapjának, együtt jártak az erdőre fáért, így kisgyermek korától szívta magába a természet közelségét, szeretetét. Szüleivel, testvéreivel is sokat kirándultak, általános iskolás korában járt először Veszprém megyében. Szörfi István tanár úr mellett időnként túrákat is vezetett, középiskolásként látta a kék turistajelzéseket, már ekkor az ország körbegyalogolása foglalkoztatta. Kitűnően tanult, imádta a természettudományokat, a zsebpénzét ilyen könyvekre költötte. Általános iskolásként vette meg a Barlangok című kötetet. Kedvenc tantárgya a kémia volt, több tanulmányi versenyen is eredményesen szerepelt, de nem csak ezért jelölte meg jelentkezési lapján elsőnek a veszprémi egyetemet.

- Vonzott a táj szépsége, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Veszprémben tanulhatok tovább - meséli a Pannon Egyetem MOL Ásványolaj- és Széntechnológia Intézeti Tanszék utolsó fél évét töltő hallgatója, aki több mint öt éve él Veszprémben kollégistaként. Mindig szeretett sportolni, középiskolában különböző önvédelmi sportokat is űzött. Az egyetemen vette fel testnevelés óra keretében a barlangászatot, tagja lett a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesületnek, közöttük kellemes társaságra talált. De Sója Jánost nem csak a földalatti világ titokzatossága vonzotta, a magaslatok meghódítására is vágyott. A Bakony, a Balaton-felvidék szépségeivel eleinte egyedül ismerkedett, majd interneten keresztül négy éve rátalált a Bakony Természetbarát Egyesületre. Közösségi ember, az egyik legaktívabb tag, igyekszik a havi összejöveteleken ott lenni, de túrázni leginkább egyedül szeret. Miközben csöndben halad, jobban befogadja az erdő, többet megmutat magából a természet. Egynapos túráin általában 20-40 kilométert is megtesz, nyaranta olykor több hétre elnyeli az erdő. Legutóbb 155 kilométert ment négy és fél nap alatt a közép-dunántúli piros túrajelzésen. Az utolsó napja húzósra sikerült, a hátralévő 45 kilométert egy nap alatt küzdötte le.

- Előfordul, hogy egyetlen természetjáróval sem találkozom. A falvakban viszont mindig kedves emberek fogadnak - meséli a közel 190 centiméter magas, sportos fiatalember, aki a többnapos túráin egyedül alszik az erdőben. Eleinte kicsit félt, amikor körülötte megelevenedett az éjszakai erdő, de ma már ismeri a zajokat, az apró kaparászások eredetét a sátorponyván. Óbaroknál egyszer egy hatalmas sziklafal feletti réten aludt, a Vértesben egy esővédő ház teraszán. Kiderül, az ország számos hegységét bejárta. A Balaton-felvidéki Kék Túra 100 kilométeres távját öt nap alatt teljesítette, a Közép-Dunántúli Piros Túra 296 kilométerét 11 nap alatt. Részt vesz az egyesület szervezett túráin, 2012 óta ezüstjelvényes természetjáró, 2011 óta igazoltan 1050 kilométert tett meg. Emellett 25 érintőpontos és négy útvonalkövető túramozgalmat kezdett, melyek Veszprém megyét érintik.

- Szeretek távol lenni a zajos nagyvárosoktól, minden modern dologtól. Mobiltelefont is csak azért viszek a túráimra, hogy a szüleimmel tudassam, éppen merre járok, hol töltöm az éjszakát. Teljesen kikapcsol, megnyugtat a természet, túrázás közben csak a tájra, a környezetre, az úticélra figyelek. Hallgatom az erdő hangjait, a madarakat, megcsodálom a szépséges növény- és állatvilágot, szinte beleolvadok a természetbe. Egyszerűen szeretem, amikor körülvesz az erdő, soha nem vagyok ott magányos. Felejthetetlen élmény volt egyik magas-bakonyi túrámon, amint egy hat-nyolc méter magas domb tövében épp elmélyülten néztem a sziklákat. Zajt hallottam fentről. Felnéztem, és odasétált fölém, a domb tetejére egy hatalmas szarvasbika. Lenézett rám, bámultuk egymást 15-20 másodpercig. Nem félt tőlem, rám csodálkozott. Felejthetetlen élmény volt, fent az erdő legnagyobb vadja, büszkén és kíváncsian nézi az alant útjába tévedt idegent... Azokban a másodpercekben átéltem a különleges kapcsolatot, ami két élőlény egyenrangú találkozásaként maradt meg bennem eleveníti fel túranaplói soraiból idézve. Internetes levelező listával próbált ismerőseinek kedvet csinálni a természetjáráshoz, de eddig többnyire csak szobatársai csatlakoztak hozzá rövidebb túrákra. Unszolásomra szerényen elmeséli, hogy járt a világ harmadik legmélyebb barlangjában, a legmagasabb csúcs, amit többször megmászott - utoljára tavaly nyáron a családjával - a Retyezát hegységben van. János szenvedélyében négy éve édesapja is osztozik, néha eljön vele a Bakonyba, barlangászni.

Az idén nyárra tervezi gyermekkori álmának megvalósítását. Az Országos Kék Túra Veszprém megyei szakaszát már megcsinálta, júliustól készül a teljes kék kör végigjárására, ami közel 2600 kilométer. Otthonról, a kapuból indulva és oda érkezve tervezi a húzós utat, egyhuzamban. Édesapja és egykori tanára, Szörfi István is csatlakozik egy bizonyos szakaszon hozzá. Kötődéseiről nehezen beszél, de sok hely van, ahová nagyon szeretne visszamenni, a tanúhegyekre folyton visszavágyik. A Retyezátot édesanyjának is megmutatná, aki tavaly nem tudott a családdal menni. Másik meghatározó élményeként említi, amikor a Retyezát-hegység legnagyobb tengerszeménél, a Bukura-tó partján készült éjszakázni. Egy szikla tövében jóféle tokaji kortyolgatása közben Wass Albert könyvét olvasta, éppen a hegyre szűrődő kolompszó hangulatát ecsetelték a sorok.

- Fantasztikus volt megélni, hallgatni, amit az író megfogalmazott - emlékszik vissza a különleges élményre. Aztán a terveire, a tanulásra terelődik a szó. Mint mondja, eleinte nem voltak túl jó eredményei, de az utóbbi évben maximális ösztöndíjat kap. Nagyon szeretne Veszprémben maradni, a doktori cím megszerzésére készül, a témakör kiválasztásán dolgozik. Ha maradna, megszervezné az egyetemi öntevékeny kört, ahol népszerűsítené a természetjárást a hallgatók körében.

Az egyesületünkben is nagy szükség lenne a fiatalokra, a közel 130 tagból mindössze három a diák. Sója János az egyik legkiválóbb túrázó, aki sok pontot szerez a szervezetnek. Akiről a beszélgetés során megtudtam, velem szemben ebből a szempontból nyilván a másik végletet képviseli. De egyebekben, nagyon közel áll hozzám. Bár eddig csak az összejöveteleken találkoztunk, ahol szerény jelenlétéből nem sejtettem, micsoda teljesítményekre képes, mennyire komolyan veszi, amit csinál. Sója János szerény, kitartó és elhivatott egyetemista. Ilyennek képzelem el a jövő értelmiségét.