2019.10.13. 15:03
Réges-régen még hasonlított egymásra a Föld és a Mars
Egyre érdekesebb dolgokra bukkan a Marson a Curiosity.
Forrás: Shutterstock
A Curiosity marsjáró épp a 150 kilométer átmérőjű, körülbelül 3,7 milliárd éve keletkezett Gale-krátert fedezi fel, amely közepén a feltételezések szerint egy nagy tó volt.
A táj részletes leírását a Nature Geoscience tudományos lapban tették közzé kedden – olvasható a NASA hírei közt.
A szerzők szerint a gazdag ásványianyag-tartalmú kőzetek arról árulkodnak, hogy a múltban
egy sekély sósvízű tó borította a felszínt, amelyek időközönként kiszáradt.
A lerakódások is kitűnően mutatják az éghajlati változásokat, ahogy a környezet a nedvesebből a mai fagyosabb sivataggá alakult.
A tudósok arra kíváncsiak, hogy ez az átmenet mennyi időt vett igénybe, és pontosan mikor zajlott le időben.
A marsjáró egy szulfátban gazdag területet vett célba, amelyről úgy vélik, hogy egy még szárazabb időszak eredménye.
A Gale-kráter egy hatalmas ősi becsapódás maradványa. A víz és a szél által hordott üledékek rétegről rétegre töltötték fel a kráter alsó részét, és miután ez megszilárdult, a szél egy hegycsúcsot alakított ki, az Aeolis Monst.
A hegy megmászását most kezdte a marsjáró. A rétegeket vizsgálva, mindegyik egy másik korszakra vezethető vissza. William Rapin, a kutatás vezetője a Caltech-ről azt mondta, azért is a Gale-kráter felderítését választották, mert remekül szemlélteti, hogy a bolygó milyen változásokon ment keresztül.
Ennek a megfejtése egy másik kérdésre is választ adhat, mégpedig, hogy mikor és mennyi időn keresztül volt alkalmas a Mars a mikrobiális életre.
Arról már korábbi vizsgálatokból volt tudomásuk, hogy a terület több szárazabb időszakon is átment.
Általában amikor egy tó teljes mértékben kiszárad, tiszta sókristályok maradnak hátra a medrében. Az itt található sók azonban eltérőek – ásványi sók, azonban nem teljes tisztaságúak. Tele vannak üledékkel, ami arra utal, hogy nedves környezetben kristályosodtak ki. Így lehetséges, hogy a párolgó sekély tó sós vize alatt keletkeztek.
Mivel az eddigi megfigyelések szerint a Föld és Mars hasonlóak voltak a korai időszakukban, Rapin és kollégái úgy vélik, a marsi tó hasonló változásokon mehetett keresztül, mint a dél-amerikai Altiplano-fennsík tavai. Rapin kifejtette, hogy a száraz időszakokban az Altiplano sós tavai sekéllyé válnak, és néhányuk teljesen ki is szárad. Ezekben a tavakban ráadásul nincsenek növények, így még inkább hasonlítanak a marsi körülményekre.
Borítókép: illusztráció