2022.05.22. 11:05
Kiderült, miért kísérik titokzatos hangok a sarki fényt
Az aurora borealis hangjai már régóta rejtélyt jelentenek a tudományos életben, a jelenéseket több mint egy évszázada írták le először.
Ha figyelmesek vagyunk azokon az éjszakákon, amikor az északi égbolton lángoló zöld fények táncolnak, kísérteties hangokat hallhatunk. Ez a Föld látványos és egyedi jelensége, az aurora borealis, más néven északi, sarki fény. A hangok szinte észrevehetetlenek, távoli vízesésre vagy pattogásra és recsegésre emlékeztetnek. Az új tudományos bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a hangok még akkor is ott visszhangoznak a légkörben, amikor nem is halljuk őket. Talán még akkor is, amikor egyáltalán nem látjuk az északi fényt – olvasható az Origo cikkében.
A finn Aalto Egyetem akusztikus mérnökének, Unto Laine-nak egy olyan éjszakán sikerült felvennie ezeket a furcsa, pattogó hangokat az égbolton, amikor egyetlen fényjelenség sem jelent meg. Eredményeit ebben a hónapban ismertette a Dániában megrendezett EUROREGIO/BNAM2022 elnevezésű konferencián.
Ez a felfedezés érvényteleníti azt a feltételezést, ami szerint a sarki fényt kísérő hangok rendkívül ritkák, illetve annak észleléséhez az aurora borealisnak kivételesen fényesnek és élénknek kell lennie
– mondta Unto Laine a ScienceAlert tudományos portálnak.
Az aurora borealis hangjai már régóta rejtélyt jelentenek a tudományos életben. A jelenéseket több mint egy évszázada írták le először, de csak 2012-ben erősítették meg felvételek, hogy a hangok valódiak. A kutatók azt is azonosították, honnan származnak. Körülbelül 70-100 méteres magasságban keletkeznek, ami meglepően alacsony.
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. Ott kölcsönhatásba lépnek a légköri részecskékkel, hogy előállítsák az égen táncoló, csillogó fényeket.
Unto Laine és kollégái már 2016-ban elárulták, hogy szerintük mi okozza a hangokat. Ahogy fogalmaztak, különösen a hideg, tiszta, nyugodt éjszakákon a légkör alján egy sekély hideg levegőréteg felett egy melegebb levegőréteg képződik. A szakemberek szerint ebben a két rétegben ellentétes elektromos töltések halmozódhatnak fel, amelyek lefelé terjednek a légkörben, és elektromos kisülést okozhatnak a rétegek között. Ez okozza a zajt.
A hangokat előidéző folyamatok is különbözhetnek
Az új felvételek a jelenség további vizsgálatának céljából készültek. A csapat Fiskars falu közelében állította fel a felvevőkészülékét, hogy hallgassa a légkörből kiszűrődő pattogó, recsegő hangokat. A megfigyeléseket ezután a finn meteorológiai intézet által végzett geomágneses aktivitásmérésekkel vetették össze. A kutatók több száz hangból álló könyvtárat gyűjtöttek össze, amelyek közül a 60 legerősebb a Föld mágneses terének változásaihoz kapcsolódik.
A mért geomágneses adatok felhasználásával 90 százalékos pontossággal megjósolható, hogy mikor jelennek meg a sarki fényt kísérő hangok a felvételeimben. Valószínűleg ok-okozati összefüggés van a hangok és a geomágneses tevékenység között, mivel a különböző típusú tevékenységek különböző hangokat adnak ki
– mutatott rá Unto Laine.
Hozzátette:
A hangokat előidéző folyamatok is különbözhetnek. Az új kutatás azt mutatja, hogy a fényjelenség és a hangok nem mindig járnak együtt.
Számos sarki fényt figyeltek meg ugyanis hangok nélkül és fordítva is. A tudósok tehát rámutattak, hogy a hangok sokkal gyakoribbak, mint azt bárki gondolta volna, de amikor halljuk őket látható sarki fény nélkül, akkor azt hisszük, hogy csak a jég reccsen, esetleg egy kutya vagy más állat motoszkál a közelben.
Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)