Döbbenetes felfedezés: mégis van élet a halál után?

A 20. és 21. század tudományos fejlődése alapvetően átformálta a halállal kapcsolatos ismereteinket. Ezzel párhuzamosan egyre gyarapodott azon emberek száma, akiket a halálból hoztak vissza az orvosok. A haldoklás során ezek a személyek fokozódó tudatosságról számoltak be, amit – meglehetősen tudománytalan módon – halálközeli élménynek hívunk.

A kérdéskört most egy új tanulmány vizsgálta, amelynek szerzői több tudományterület (többek között idegtudomány, pszichológia, pszichiátria, társadalomtudományok) elismert szakértői. A fő konklúzió, hogy a halálközeli élmény nem tekinthető hallucinációnak, ez pedig a következő megállapításokból szűrhető le.

• Az újraélesztés és a kritikus ellátás fejlődésének köszönhetően egyre több ember él meg halálközeli élményt. Az érintettek – akiknek száma korábbi tanulmányok alapján több százmillióra tehető – konzisztensen írták le a halál közelségével kapcsolatos élményeiket, amelyek egyedi és általános mentális emlékeket is magukba foglaltak.
• Több korábban publikált kutatás szerint a halálközeli tapasztalatok nincsenek összhangban a hallucinációkkal, illúziókkal vagy pszichedelikus drogok által előidézett élményekkel. Ehelyett egy sajátos narratív ívet követnek, amely magába foglalja a testtől való elszakadás érzését, a tudatállapot fokozódását, valamint a halál felismerését; utazást egy adott helyre; az eddigi élet részletes áttekintését, értékelését, minden másokkal szembeni cselekedet, szándék és gondolat kritikai elemzését; a szokatlan otthonérzést és a visszatérést az életbe.
• A halállal kapcsolatos élmények átformálják a személyiséget, és általában hosszan tartó, pozitív pszichológiai változásokat okoznak.
• A halálközeli élmények során gamma aktivitás, valamint elektromos tüskék mutathatók ki. Ezek a jelek az EEG vizsgálatok során a tudatállapot fokozódására utalnak. A mérések alátámasztják annak a több millió embernek a beszámolóját, akik erősödő tudatállapotról és éberségről beszélnek.
• A halállal kapcsolatos ijesztő vagy szomorú élmények sokszor nem ugyanazokat a témákat, narratívákat, transzcendens tulajdonságokat és pozitív átalakító hatásokat mutatják.

Az újraélesztés megmutatta, hogy a halál nem egy abszolút állapot, sokkal inkább egy folyamat, amit szerencsés esetben vissza tudunk fordítani – magyarázta az Annals of the New York Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent publikáció vezető szerzője, Sam Parnia. A szakértő elmondta, hogy az agysejtek nem károsodnak visszafordíthatatlanul rögtön a szívleállást követő oxigénhiány miatt, helyette órákon keresztül „haldokolnak”.

A folyamat lehetővé teszi a kutatóknak, hogy objektíven tanulmányozzák a halállal kapcsolatos fiziológiai és mentális eseményeket.

A tudósok szerint a bizonyítékok azt sugallják, hogy sem a fiziológiai, sem a kognitív folyamatok nem érnek véget a halállal, és habár az áttekintett tanulmányok nem tudták egyértelműen igazolni a betegek halállal kapcsolatos tapasztalatainak és állításainak valódiságát, kizárni sem lehet azokat.

Nagyon kevés tanulmány vizsgálja tárgyilagosan és tudományosan a halál folyamatát, de ezek a kutatások mélyebb betekintést nyújtanak az emberi tudat működésébe, és megágyaznak a jövőbeni kutatómunkáknak – összegezte gondolatait Parnia.

(EurekAlert)

Borítókép: illusztráció