A kártyában igen, de a szerelemben nem volt önző Casanova

A híres 18. századi velencei kalandor, Casanova neve a szexuális kaland szinonimája. Személyisége azonban ennél sokkal komplexebb karaktert takart: gazfickót, kéjencet, és kicsapongó, ám művelt férfit. Casanova a csábítás egyfajta ikonjává vált akitől sokan szerették volna eltanulni a hódítás fortélyait. Egy, a közelmúltban megjelent életrajz szerint a népszerű vélekedéssel szemben, a velencei szélhámos mindig a saját igényei elé helyezte a hölgyek igényeit – írja az Origo.

Életkortól függetlenül mindig lányoknak hívta a nőket

Casanova tökéletes, kifinomult és ellenállhatatlan technikával hódította meg a hölgyek szívét. Olyan típusú, a szexuális élvezeteket a végletekig hajszoló kalandor volt, aki szívesen beszélt metaforákban. A legfontosabb ismérveként talán mégis azt említhetjük meg a személyiségéről,

hogy bár őszintének látszott, mégis szeretett hazudni vagy lódítani,

és minden bizonnyal éppen ezért tudta olyan könnyedén elcsavarni a nők fejét. Mindent megtett azért, hogy a kiszemelt „áldozatát„ meghódítsa.

A nőket megfontoltan és különös hangsúllyal mindig csak lányokként emlegette.

Nem csoda, hogy a hírneve gyakran megelőzte őt magát, és ezért hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy Casanova olyan valódi, hús-vér ember volt, aki a 18. századi Európában élt és hódított.

És aki a hódításiról illetve szexuális kalandjairól természetesen szívesen dicsekedett, nem mellesleg néha alapos túlzásokba is esve.

A házi oktatója lányával élte át első erotikus kalandját

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében. Abban a városban élt, amely akkoriban vált híressé a szerencsejátékokról, a nemesi mulatságokról, a kurtizánokról és a karneválról.

Casanova szülei alázatos, egyszerű emberek voltak, akik színészként dolgoztak a helyi színházban. A fiú éppen csak betöltötte a kilencedik életévét, amikor édesapja meghalt, és anyja Padovába küldte tanulni. Itt egy háztartásban élt gyámjával és házi oktatójával, dr. Antonio Maria Gozzival.

Nem mellesleg, Casanova gyámja lányával élte át első erotikus, igaz még nemi aktus nélküli élményét.

Az ifjú Casanova lepedőakrobatikai tehetsége mellett éles eszéről és gyors gondolkodásáról is tanúbizonyságot adott: 17 évesen világi és egyházi jogi tanulmányokból diplomázott a Padovai Egyetemen, ahol kémiát, matematikát, orvostudományt, erkölcsi filozófiát, és szabad gondolkodást is tanult.

Élénken érdeklődött a szabadkőművesség iránt

Tanulmányai végeztével egy kisebb kitérő után Casanova visszatért Velencébe.

Itt veszítette el a szüzességét is, amelyben két lánytestvér „segédkezett” neki.

Közben menthetetlenül a szerencsejátékok rabja lett, és a tartozásai miatt börtönbe került.

Röviddel ezután egy szerelmi botrány miatt távozni kényszerült a velencei bíboros írnoki székéből, és főként a csinos katonai egyenruhák miatt állt be a hadseregbe, mivel úgy vélte, ebben még vonzóbbá válik a nők számára.

Amikor betöltötte a 21. életévét, úgy döntött, hogy mégis a könnyebb utat választja.

Profi szerencsejátékosként képzelte el a jövőjét, de gyorsan be kellett látnia, hogy ez csak rövid életű karrier lehet.

Ezért ismét váltott, és hegedűművésznek állt. Élete ekkor vett gyökeres fordulatot: egy esküvői zenélés alkalmával megmentette az egyik velencei nemes, Bragadino életét, aki hálából pártfogásába vette a bohém fiatalembert.

Casanova bejárta egész Európát: Párizsban, Prágában, Bécsben, Madridban és Moszkvában időzött, kétes szerencsejátékokat játszott és közben nem vetette meg a gyönyörű hölgyek társaságát sem.

Kitanulta a Kabbala, a szabadkőművesség és az asztrológia egyes részeit, amellyel nem csak a rendőrség, hanem az inkvizíció figyelmét is felhívta magára.

Harmincévesen újra letartóztatták, és tárgyalás nélkül a dózse palotája feletti börtönbe zárták öt évre. A hírhedt Ólombörtönből tizenöt hónapnyi hosszas tervezés után,

rejtélyes körülmények között szökött meg.

Erről később szívesen anekdotázott a felsőbb körökben, és a történetet írásos formában is kiadta.

Ha forróvá vált a talaj, egyszerűen lelépett

A szökése után Franciaországba utazott, ahol rejtélyes szabadulásának története volt a „belépő„ a korabeli nemesi szalon-életbe.

Hála lenyűgöző személyiségének, az uralkodó minisztere 1757-ben tőle kért tanácsot a királyi lottó létesítéséhez.

És bár Casanova egyáltalán nem értett a pénzügyekhez, azonnal előadást tudott rögtönözni erről, ezért pedig bekerült a lottójáték igazgatóságába, magas éves jövedelem mellett.

Közben a legkülönbözőbb feladatokat látta el a francia kormány szolgálatában, többek között kémkedett is. Szélhámosként olyan ügyesen adta el magát, hogy három év múlva XIII. Kelemen pápa kitüntette az Arany Sarkantyú Rend lovagkeresztjével.

A kimagasló népszerűségnek örvendő Casanova ekkor vette fel a lovagi címet,

és ha adósságai felhalmozódtak, vagy a háttérben eszközölt cselszövései, esetleg nőügyei miatt túl forróvá vált a talaj a talpa alatt, egyszerűen továbbállt.

A híres kalandor Franciaországból Hollandiába, Angliába, Belgiumba, Oroszországba majd Spanyolországba utazott.

Lengyelországban pisztolypárbajt vívott egy olasz színésznőért, és megúszott egy ellene megkísérelt merényletet is.

Egy kis időre még megpróbálkozott a szerzetesi élettel is Svájcban, de hamar belátta, hogy ez egyáltalán nem neki való.

Tárgyalásokba kezdett a velencei inkvizítorokkal is, az esetleges visszatéréséről. Az engedélyért cserébe először félhivatalos besúgói státuszba került, majd megkapta a velencei inkvizíció titkosszolgálatának hivatalos besúgói rangját.

Saját költségén jelentetett meg egy utópikus regényt

Ha hihetünk Casanova híressé vált, mindmáig széles körben olvasott önéletrajzának, az Életem történetének (Histoire de ma vie), amely a 18. század társadalmának egyik alapvető forrásmunkája, akkor a férfi több mint 120 legendás csábítást vitt véghez.

A 12 kötetet alkotó memoár mellett azonban számos intellektuális értekezést is kiadott.

Foglalkozott matematikai, geometriai, irodalomkritikai és nyelvészeti problémákkal, de a kabbalisztika témakörében is szívesen publikált.

Saját költségén jelentetett meg egy tudományos-fikciós utópikus regényt, az Icosameron-t,

de megbízásból fordításokat is végzett. Személyes kapcsolatba került többek közt Voltaire-rel (akiért rajongott), Benjamin Franklinnel és az orosz cárnővel, Nagy Katalinnal is.

Hiába volt azonban kitűnő szélhámos, anyanyelvi szintű angol, német, orosz vagy lengyel tudás nélkül hamar elvérzett a társasági élet magasabb köreiben.

Róla mintázták a Don Giovanni egyes részeit

Casanova azonban kémként nem igazán tudta teljesíteni azt, amit vártak tőle. Az inkvizíció 1785-ben megköszönte nem túl eredményes szolgálatait, és elküldte Velencéből.

Egy csehországi kastélyba költözött, ahol könyvtárosként kezdett el tevékenykedni.

Itt, az erdő mélyén megbújó, elzárt birtokon kezdett bele addigi kalandjainak feldolgozásába, megírásába.

Folyamatosan zsörtölődő öregemberré vált, aki gyakran veszekedett a szolgákkal. Részt vett a Don Giovanni szövegkönyvének megírásában, életének egyes momentumai nem véletlenül köszönnek vissza a történet egyes epizódjaiban.

A mű bemutatóján Mozarttal együtt vett részt 1787. október 29-én.

Végül 1798 áprilisában súlyosan megbetegedett, és júniusban meghalt.

A Vatikán a tiltott könyvek listájára tette

A több kötetes memoárja megírásához Casanova 1789-ben fogott hozzá orvosa tanácsára,

aki egyfajta terápiaként javasolta ezt a depressziója ellen.

Néhány évvel később az egyik barátjának írt levelében szinte áradozott a könyvírás jótékony hatásairól. Naponta akár tizenhárom órát is szívesen írnék, és nagy örömmel emlékezem az életem során átélt élvezetekre” – írta.

Írás közben jól szórakozom, mert néha egyszerűen nem tudok kitalálni semmit.

A memoárhoz felhasználta korábbi, gondosan összeállított feljegyzéseit, és a könyvben tudatosan építette fel a saját magáról alkotott képet, sikerei, szerelmei, hódításai, és erkölcsi szabályszegései mentén.

Műve egyes részleteit szívesen megosztotta a barátaival, de arra nincs bizonyíték, hogy az elkészült teljes művet a halála előtt bemutatta volna. Szókimondó stílusa, részletessége és a memoár hossza miatt még sokáig nem adták ki.

Csak a szerkesztők gondos munkájának nyomán, és számos részlet kihúzásával jelenhetett meg 1821-ben.

A Vatikán azonnal a tiltott könyvek listájára tette, miközben Casanova hírneve halála után sem veszített szinte semmit régi fényéből.

A 19. század vége felé a francia Nemzeti Könyvtár, a Bibliothèque Nationale már több kiadását is őrizte egy különleges faliszekrényben, amelyet a Pokol (L'Enfer) névvel illettek.

Újraértékelték az írásait

Memoárjának megjelenése és Casanova munkáinak későbbi hivatkozásai segítettek megőrizni Casanova legendáját.

Nevét azóta is a szexualitás és a csábítás szinonimájaként emlegetik,

és máig számos tanulmány, kutatás, könyv és előadás középpontjában áll. A „Casanova-jelenség„ összekapcsolódott a 18. század Európájával és Velencével, a csillogással és pompával, a hódításokkal és szerencsejátékkal.

„A Casanova legendája körüli bizonytalanságokat fokozatosan oszlatják el a történészek, és az emlékiratokat tanulmányozva megállapították azt is, hogy állításai és következtetései nagy részben megállják a helyüket” – mondja Kathleen Gonzalez kaliforniai író és középiskolai angol tanár, aki útikönyvet írt Casanova Velencéjről. – „Írásainak egy részét természetesen újra kell értékelni.„

Casanovával robbant ki a szexuális forradalom

Ian Kelly életrajzíró szerint azonban Casanova eredeti memoárját kiadásai közben „baleset érte”. Az Életem története ugyanis eredetileg francia nyelven jelent meg, és tele volt részletgazdag leírásokkal és túlfűtött erotikával. Tartalma azonban folyamatosan változott a szerkesztők és korrektorok keze alatt, és akkor is módosult, amikor franciáról németre, majd németről angolra fordították.

„Az így kapott mű útközben valahol elveszítette a lényegét„ – mondta Ian Kelly.

Több részletet árult el például a korabeli ételekről, mint magáról a szexuális aktusokról vagy az azokkal kapcsolatos dolgokról”

- fűzte hozzá az életrajzíró. Nem véletlen, hogy az 1960-ban kiadott francia, majd angol verzió már kevésbé provokatív.

Ám ebből táplálkozott a Histoire de ma vie, a társadalomtörténettel foglalkozó szakemberek bibliája is,

amely feltárja a 18. század szexuális forradalmát, és amelyben Casanova, mint felvilágosult újító szerepel. A memoár eredeti kéziratát a Bibliothèque Nationale vásárolta meg 2010-ben, mintegy 9,6 millió dollárért, azaz több mint 26 milliárd forintért.

Merész, ám figyelmes típus volt a velencei kalandor

Casanova életéről 2017 májusában balett előadást tartottak Kaliforniában, amely Ian Kelly életrajzán alapult.

A történet zeneimádóként mutatja be a nőcsábászt, aki nem mellesleg szeretett táncolni.

„Ez az alkotás közelebb visz minket ahhoz, hogy jobban megértsük a velencei kalandor személyiségét„ – hangsúlyozza Kelly.

„Egy olyan belső és külső értékrendszert tár elénk, amelynek a középpontjában természetesen mindig a szexualitás állt, de ennél sokkal több is.”

Az életrajz rámutat arra is, hogy Casanova a szerelemben nem volt önző, és mindig arra törekedett, hogy kedvese gyönyört találjon az együttlétben.

Memoárjában nem csak sikereiről, hanem a szexuális kudarcairól is írt. Casanova a hírneve ellenére valahogy mégis egy rendkívül bátor és bevállalós ember lehetett, aki a maga valóságában élte a mindennapjait – zárja a gondolatait Kelly.

Borítókép: Shutterstock / Fotók: origo.hu