Galaktikus alvilágot, csillagtemetőt találtak a Tejútrendszerben

A Tejútrendszer első ilyen térképén hatalmas „galaktikus alvilágot” tártak fel, amely telve van valaha hatalmas csillagok maradványaival, amelyek ma már halott fekete lyukak és neutroncsillagok. A alábbi képen a „látható” galaxis, a Tejútrendszer és a felfedezett alvilág.

Mindezt egy új tanulmány mutatja be a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban.

David Sweeney, a tanulmány vezető szerzője sajtóközleményben elmondta, hogy a temető magassága közel háromszorosa a Tejútrendszerének.

„Ezek a halott csillagmaradványok a látható galaxistól alapvetően eltérő eloszlást és szerkezetet mutatnak” – mondta.

A maradványok egykor a napunknál több mint nyolcszor nagyobb tömegű csillagok voltak – derül ki a tanulmányból – egészen addig, míg nukleáris üzemanyaguk kifogyott, s összeomlottak, fekete lyukakká vagy neutroncsillagokká váltak.

Sweeney és csapata elkészítették az első részletes térképet, amely megmutatja, hol találhatók maradványok. Olyan modelleket építettek, melyekből kiderül, hol születtek a csillagok, hol haltak meg, és hogyan oszlottak szét a galaxisban, vagy szóródtak ki belőle.

Fiatalabb neutroncsillagokat és fekete lyukakat viszonylag könnyebb találni a tudósoknak, mint a régebbieket.

A tanulmány társszerzője, Peter Tuthill, a Sydney-i Csillagászati Intézet professzora költői fordulattal úgy fogalmazott, hogy a csillagok megtalálása „olyan volt, mint egy mitikus elefánttemető fellelése”.

„Ezen ritka nagy tömegű csillagok »csontjainak« ott kellett lenniük, de úgy tűnt, hogy titokzatosságba burkolóznak" – mondta. – A legrégebbi neutroncsillagok és fekete lyukak akkor keletkeztek, amikor a galaxis még fiatalabb volt és egészen más alakú. Aztán évmilliárdok alatt összetett változásoknak volt kitéve.”

Dr. Sanjib Sharm, a  Sydney-i Egyetem kutatója azt mondta, hogy az eredmények „egy kissé megdöbbentették”.

„Minden nap a látható galaxis ma ismert képeivel dolgozom, és arra számítottam, hogy a galaktikus alvilág kissé más lesz ugyan, de nagy vonalakban hasonló” – mondta Sharm.

A galaktikus temető oldalnézetben a közepén puffadtabb, mint a galaxis egésze. A tudósok szerint ez a szupernóva-robbanások során kibocsátott energia eredménye.

Ez az energia annyira erős, hogy Sweeney szerint a galaktikus alvilágban talált csillagok „elképesztő mennyisége, mintegy 30%-a teljesen kilökődött a galaxisból”. Azok a csillagok soha nem térnek vissza.

A kutatók számára ennek a felfedezésnek az a legizgalmasabb aspektusa, hogy csillagászati ismereteiket bizonyos értelemben egyfajta „szellemvadászatra” fogják használni.

„Számomra az egyik legizgalmasabb ebben a munkában az, hogy még a Napunk körüli helyi csillagkörnyéken is valószínűleg áthaladnak ezek a kísérteties látogatók” – mondta Tuthill. „Statisztikailag a legközelebbi maradványnak csak 65 fényévre kell lennie: galaktikus értelemben mondhatni, többé-kevésbé a hátsó udvarunkban.”