Rejtélyes tűzhalál és sosem látott hírzárlat a pszichiátriai otthonban

A pénteki nap folyamán kísérletet tettünk arra, hogy megtudjuk, milyen körülmények előzték meg a tragikus eseményt, hogyan történhetett meg, hogy egy ápolt, az önmaguk ellátására, önállóan nem képes személyek részére fenntartott intézményben, tűzben leli a halálát. Azonban olyan hírzárlatba ütköztünk, amelyre ritkán adódik példa a szakmánkban.

Kómár Viktória, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságszóvivője készségesen elmondja, hogy közigazgatási hatósági eljárás keretein belül folyik az ügyben a vizsgálat. Nem válaszolhat arra kérdésre, mikor és hogyan történt a baleset, ki volt az elhunyt, hogyan került a tűz közelébe, milyen tűz égett az otthon területén és hogyan lehetséges, hogy egy önmaga ellátására képtelen pszichiátriai beteg felügyelet nélkül maradt, ami feltételezhetően az életébe került.
A szóvivő megismételte, közigazgatási eljárás keretében folyik a vizsgálat, ami az esetleges felelősség vizsgálatát is jelentheti. Megtudtuk, az otthon alkalmazottjai jelentették, hogy holttestet találtak az intézmény területén belül, az égési sérülések fokáról a szóvivő számolhatott be, majd az orvosszakértői vélemény nyilvánosságra hozatala után. És semmi más.

A nyírlaki otthon Sümeg közelében egy erdőben megbújó régi kúria, amelyet azonban nem láttunk, mert még csak a közelébe sem engedték az újságírókat. A gondosan körülkerített területet egy méretes rácsos kapun keresztül lehetne megközelíteni, de ez eleve kizárt. Hatalmas lakat védi a területet a betolakodóktól, a terebélyes fa árnyékában egy úr a mobiltelefonja után kap és beleszól:

- Megérkeztek, mondja, és fürkészve nézzük egymást a rácson keresztül. Szólt valaki, hogy jövünk? Igent bólint, nem árulja el a nevét, nem, senkinek egy szót sem mondhat. Az igazgató nincs az otthon területén, mondja, majd csak hétfőn lesz ismét. Hanich Ferencet nevezi meg az intézmény igazgatójaként, de ő jelenleg Dákán van, mondja készségesen. Mint utólag kiderült Hanich úr valójában az értelmi fogyatékosok dákai otthonának vezetője. Telefonon kapcsolatot teremtettünk vele, de minden kérdésünkre ugyanazt a választ kaptuk: Az ügyben a kormányhivatal illetékes, forduljunk a kormányhivatal sajtófelelőséhez. Még néhány meddő kísérletet tettünk, de a válasz mindig ugyanaz volt.

Jobb híján az intézmény honlapjáról tájékozódunk: Az otthonban önmaguk ellátására, önállóan nem képes személyekről gondoskodnak. Olyan fizikai, mentális és életvezetési segítséget nyújtanak, „amelynek során a lakók testi és szellemi állapotának megfelelő egyéni bánásmódban részesülnek.” Olyan pszichiátriai betegeket ápolnak, akik „az ellátás igénybevételének időpontjában nem veszélyeztető állapotúak.”

Az internetes információk szerint 39 értelmi sérültet és 76 pszichiátriai beteget látnak el. Hogy így van-e valójában, nincs kitől megkérdeznünk. A nyírlaki intézmény igazgatója Kustos László, akiről utólag és nem hivatalosan megtudtuk, hogy míg mi a kapuban rostokoltunk ő mindvégig benn volt az irodájában. Még egy kísérletet azért megért az ügy: feltárcsáztuk az intézmény vonalas számát, amelyen egy hölgy a keresztnevén mutatkozott be, ingerülten lecsapta a telefont.

Kálóczi Beáta a kormányhivatal szóvivője, előzékeny és udvarias. A rendőrségi vizsgálat befejeztéig nem nyilatkozhat, és a hivatal nem járul hozzá ahhoz, hogy az ügyben érdekelt intézmény vezetője nyilatkozzon. Rábeszélő képességünk minden fortélyát bevetve sem állt kötélnek. Hangot adtunk azon véleményünknek, hogy nem tesz jót az ügynek az oktalan titkolózás, az értelmetlen hírzárlat, korrekt rövid hivatalos nyilatkozat elejét vehetné a találgatásoknak és mende-mondáknak.