Kis pávián született az állatkertben

- Állatkertünket egy kis páviánnal ajándékozta meg a családot. A mama és kicsinye jól vannak, napos időben megpillanthatjuk őket hegyes-sziklás kifutójukon a csapat többi tagjával együtt. Egyenlőre a kis pávián minden idejét mamájába kapaszkodva tölti, ám nemsokára már ő is együtt játszhat fiatal társaival - közölte Szabó Petra projketmenedzser.

A  dzseláda pávián család 2009-ben a nemzetközi fajmegmentő program keretében érkezett Veszprémbe, hazánkban csak a itt  tekinthető meg ez a különleges faj. A büszke apa, Amadeus, nőstényei Günni és Gwladys, és a kis jövevénnyel együtt már öt kölykük él együtt a tágas kifutójukban.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: A dzseláda, vagy barna pávián

A dzseláda, vagy barna pávián

A dzseláda, vagy barna pávián

A dzseláda, vagy barna pávián

Külső jegyei:
Testméretük a nemtől függ: a hímek valamivel nagyobbak, mint a nőstények. A hímek testhossza 69-74 cm, farokhosszuk 45-50cm, testtömegük átlagosan 20 kg. A nőstények testhossza 50-65 cm, ehhez 30-41 cm-es farok csatlakozik, testtömegük pedig átlagosan 15 kg. Barna szőrzetük van, mellkasukon mindkét nemnél csupasz, feltűnő, háromszög alakú folt van. Ennek színe a domináns hímnél élénk vörös, a nőstényeknél pedig az ivarzási időben válik élénk vörössé. A hímeknek hosszú szőrgallérjuk van.

Elterjedése:
Kelet-Afrikában, Etiópia és Eritrea hegységeiben élnek, 2000-5000 méter közöti magasságban; legnagyobb létszámban az etióp Semien-hegységi Nemzeti Parkban fordulnak elő. A magasföldek füves, bozótos területein élnek, melynek közelében meredek sziklafalak is emelkednek, éjszakára ugyanis ezekre húzódnak fel.

Életmódja:
A dzseládák csoportosan élnek. Ezeket a csoportokat egy domináns hím, néhány (2-6) nőstény, valamint utódaik alkotják. Mivel a dzseládák nem igazán mutatnak territoriális viselkedést, így ezek a csoportok általában más csoportokkal együtt, laza szerveződésű nagyobb csapatokat alkotnak, így gyakran akár több száz fős csapatokat lehet megfigyelni, főleg éjszakánként az alvósziklákon. A háremeken kívüli hímek fiúcsapatokba tömörülnek. Közülük néha egy-egy erőteljes hím megpróbálja átvenni egy-egy hárem vezetését. Más páviánfajokkal ellentétben azonban a dzseládáknál a hímek összecsapásának végkimenetelétől függetlenül a nőstények döntik el, hogy melyik hímhez csatlakoznak; a másikat elűzik. A hím és a nőstények közötti kurkászásnak fontos szerepe van a csoport szociális összetartásában. Ha a csoport létszáma túllép egy bizonyos létszámot, a hím már nem tudja minden nőstényét kurkászni, így egyes nőstények kiválnak a csapatból, és egy másik hímmel önálló csapatot hoznak létre.

Táplálkozása:
A dzseládák kizárólag növényi részekkel táplálkoznak. Az esős évszakban leginkább a fűféléket legelik, míg a száraz évszakban a füvek rizómáját és szárát fogyasztják. Az átmeneti időszakban, amikor a füvek magvaikat érlelik, a dzseládák is elsősorban a magvakkal táplálkoznak. Mindezek mellett azonban egyéb virágokat, gyümölcsöket és gumókat is esznek.

Szaporodása:
A dzseládáknak nincs kiemelt szaporodási időszakuk, ám a születések száma az esős évszakban többnyire nagyobb, mint az év más szakában. 5-6 hónapos vemhességi idő után általában egy utódot hoznak a világra. A kölykök 12-18 hónapos korukig szopnak. A nőstények 4-5 évesen, a hímek 5-7 évesen válnak ivaréretté. Várható élettartamuk állatkertekben akár 30 év is lehet.

Természetvédelmi állapota:
A dzseládát nem fenyegeti közvetlenül a kipusztulás veszélye, vadonbeli populációja mintegy ötszázezer egyedet számlál. Elsősorban az emberi népesség növekedése általi élőhelypusztulás veszélyezteti, de korábban vadásztak is rájuk, elsősorban a kifejlett hímekre, akik a szőrgallérjukkal keresett trófeának számítottak. Ma már védelem alatt állnak, így fennmaradásuk eredeti élőhelyükön is biztosítottnak látszik.