A pillangó szép emléke

Pápai Éva Veszprémben élő festőművész egyedi kezdeményezéssel jelentkezett: férjével, Nagy Endrével, a Pannon Egyetem tanárával együtt útikönyvsorozat írásába kezdtek. A sorozat első darabja Indiáról készült.

A szerzők nem új Indiát fedeztek fel maguknak. Azokat a tájakat, városokat nézték meg, melyeket bármelyik ismert útikönyv ajánl: jártak a fővárosban, Delhiben, Kalkuttában, Kelet-India intellektuális, kulturális és gazdasági központjában, Darjeelingben, a 2134 méter magasan fekő városban a Himalája lábánál, csodálták a "világ tetején", a hófödte csúcsok közül előbukkanó napot, és rabul ejtette őket is a Taj Mahal időtlen szépsége Ágrában. A kísérőszöveg szikár, pontos, tényszerű, nem arra szolgál, hogy lépésről lépésre vezesse az Indiába tévedőket, és nem is dagályos ömlengés az egzotikus tájakról és a kultúráról. (Kétnyelvűsége - a magyar szöveget tükörben követi az angol - viszont lehetővé teszi a könyv angol nyelvterületen való megismerését és terjesztését.) Az egyedit, a megélt eredetit önálló művekként az akvarellek adják.

Ez a könyv laponként nyit meg egy új világot, az akvarellek külön-külön is élnek. Tisztelegni kell Teréz anya sírjánál, fejet kell hajtani annak a magyar utazónak, Kőrösi Csoma Sándornak a darjeelingi temetőben lévő síremlékénél, aki több mint két évszázada e tájakon kereste a magyarok eredetét és jutott el Tibetig, majd itt is lelte halálát, meg kell csodálni a keleti vallás és kultúra fantasztikus világát és alkotásait. De a művész ennél többet ad. A nyomdatechnikailag is gyönyörűen kivitelezett akvarelleken arról kapunk benyomást, hogyan élte meg Pápai Éva Indiát, mit jelentett neki egy kis utca Jaipur városból, épületdíszítés egy lámakolostorból, hogyan élte meg a hátukon hatalmas kosarakat cipelő, tealevelet gyűjtő asszonyok látványát - nekem e képeken mint hatalmas terhet cipelő, szorgos hangyák jelennek meg -, és mit jelentett neki egy ténfergő járókelő vagy a testvérével kolduló kislány, akiknek hatalmas gombszemei mélyén beleláthatunk India másik arcába, a nyomorba. (Nekem egyébként ez a kép a kedvencem, ha meg merném tenni a könyvvel, kivágnám belőle a lapot, bekereteztetném, és kitenném a szobám falára.)

Aki a könyvet kézbe veszi, lapozza át, tegye el, de ne túl messzire, csak mondjuk az ágya mellett lévő polcra, és esténként, vagy ha nem tud aludni, vegye kézbe megint, hogy szebb álma legyen.

(India - Ahogy egy akvarellista látja, Kairos Kiadó, 2011)

Pápai Éva festő, szobrász, grafikus. Tanulmányait Kolozsváron végezte Gy. Szabó Béla tanítványaként. Nagyobb munkái: Nürnberg, Szent Ludwig-templom, Szent Ferenc élete, vörösagyag relief, Trausdorf, oltárhoz gyertyatartó és korpusz, Szent Ferenc-kápolna építése és összes munkái a Szombathely melletti Torony községben. Több rangos díjjal tüntették ki, 2008-ban A világ legnagyszerűbb szakembere díjat kapta meg, majd ugyanekkor őt választották meg az Egyesült Államokban Az év asszonyának.