2010.04.13. 14:55
A remény és annak halála
Nyomják-e még a srácok a Szikvíz parkolóban? - lépett oda hozzám jónéhány éve egy idegen fiú az egyik összejövetelen. Hallotta, hogy Veszprémből jöttem és szép emlékeket őrzött a volt szökőkút körüli deszkázásról, arról a helyről, ahol önerőből az utcai kölykök létrehoztak valamit. Egyébként egy év múlva múlva már minden bizonnyal azt kellene válaszolnom: nem, mert a körforgalom lesöpörte sporttelepüket a térképről, az ott sportoló fiatalokkal együtt.
Tudom, hogy a szubkultúra, az extrém, az underground, az urbánus olyan szitokszavak, melyek sok irodában ücsörgő tisztviselő számára érthetetlenek, sőt egyfajta félelmet is gerjesztenek bennük. Pedig olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy minden konditerembe járó kopasz és izmos figura egyben maffiózó is, ami úgy észbontó baromság, ahogy van.
A gördeszkás, koris fiatalok sportolnak, közben zenét hallgatnak és láthatóan jól érzik magukat sporteszközükkel és társaikkal együtt.
A baj az, hogy a megyeszékhely vezetése most kezdi vakargatni a fejét, mit tegyen. Egyelőre nem egyeztetnek senkivel, ugyanakkor jellemző a tisztánlátásukra, hogy azt a győri esetet emlegetik jó példáként, ahol a veszprémiekhez hasonló srácok hamarosan tüntetni fognak, az elfogadhatatlan állapotok miatt. Azt is csak remélni lehet, hogy a megyeszékhelyen nem ismétlődik meg a BMX-esek története, akiket árnyaltan szólva is fura körülmények között rúgtak ki európai szintű pályájukról (azóta sincs a helyén semmi), majd ígérgetések mellett néhány összehordott szemétdombra mutogatnak az illetékesek, mint új létesítményre.
Nyolc éve nem készült el az új pálya!
Azt mondják maguk között a srácok, ha nem lesz Szikvíz, a remény is meghal vele. Idő még van, lehetőség is a jó megoldásra, reménykedjünk: hátha...
