Megkérdeztük! Mit vesz a magyar?

Nem mindig helyes propaganda az, ha leszóljuk a másik nemzet portékáját, azzal, hogy biztosan silány, ha olyan olcsón tudják adni.

Ez nem mindig van így, mert egyrészt sok országban támogatják azt, ha másutt tudják eladni az árut, másrészt a korszerűbb technológiákkal kevesebb emberi munkával és egyéb ráfordítással jobb minőségű, ezáltal olcsóbb termékeket tudnak előállítani.

Aki az egészséges ételeket keresi, az jól teszi, ha a biopiacokon vásárol, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az élelmiszereknek egyébként is szigorú minőségi feltételeknek kell megfelelniük, nem tartalmazhatnak káros anyagokat az egészségre ártalmas mennyiségben. Ha magyar árut veszünk, hazai munkahelyeket őrzünk meg.

A legtöbb európai országban védik a hazai terméket, termelőket, nálunk mégis falakba ütközik, aki előnyt szeretne kicsikarni a hazainak.

Emlékezzünk, hogy amikor a földművelésügyi tárca irányításával be akarták vezetni az üzletekben a magyar áru mennyiségi fölényét, a szervezők ellen eljárást kezdeményezett a Gazdasági Versenyhivatal, mert korlátozták a piacot.
 
- Mi magunk is tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat és a fogyasztásunk kedvezzen a termelőknek is - állítja Pigler Gréta, a Magyarok Szövetsége veszprémi szervezetének egyik vezetője.

- Mi arra törekszünk, hogy megismertessük az emberekkel és ápoljuk a magyar hagyományokat. Rendezvényeinken bemutatjuk a régi magyar viseleteket, a harcművészetet, a kézművességet, és meghívjuk a helyi termelőket. A mi szervezetünk kezdeményezte országszerte a helyi piacok megszervezését is.

Ez kezdetben nem talált kedvező visszhangra a hatóságok körében, sokan firtatták a számla- és nyugtaadást, a helyfoglalást, és őstermelői igazolványt vártak el azoktól, akik a saját kertjükben megtermelt felesleget vitték a piacra.

A helyzetet úgy oldották meg, hogy magán- vagy egyházi területre szervezték a vásárokat, a termelők őstermelői igazolványt váltottak ki. Volt olyan hely, ahol zártkörűnek nyilvánították a vásárt, kizárva ezzel a hatóságokat.

Ezen a hétvégén Veszprémben Szent Márton-napi vásárt szerveztek, sok egyéb programmal és finom ételekkel, italokkal, értékes kézműves termékekkel.

Az ötlet sikeres volt, tömegek mentek el a vásárba és kifejtették: alig várják a karácsony előtti kitelepülést, mert bíznak abban, hogy igazi kézműves termékeket szerezhetnek majd be, nem kell megelégedniük a szezonnak megfelelő ruhaneműkkel és az év bármely szakában megvehető, keleten készült ajándéktárgyakkal.  

A vasárnapi vásárban a biotermékekre és az egészséges táplálkozásra is felhívták a figyelmet. A  GfK Hungária és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet közösen alakította ki az új hazai fogyasztói csoportokat.

A kutatók nyolc eltérő nagyságú fogyasztói csoportot találtak. A felső plusz csoportba tartozók a társadalom négy százalékát teszik ki.

Életkor szerint inkább a fiatalok, felsőfokú végzettséggel rendelkező, budapesti lakosok tartoznak ide. A felső klasszik a fogyasztói felső réteg speciális szegmense, nagysága mindössze két százalék.

A felsőfokú végzettség, a legmagasabb jövedelem jellemzi őket. A befutott értelmiségiek csoportja a lakosság 14 százalékát alkotja, háromnegyedük aktív, Budapesten és a megyeszékhelyeken élnek.  

A hedonista fiatalok a társadalom 17 százalékát teszik ki, megyeszékhelyeken élnek, átlag feletti összjövedelemmel rendelkeznek. A városi alsó középréteg hét százalék, fiatal tanulókból vagy aktívakból áll.

Az aktívakon belül magasabb a szakmunkások, a kisiparosok és a kiskereskedők, a beosztott értelmiségiek aránya. A szegény nyugdíjasok, a társadalom 25 százalékát kitevő fogyasztói csoport tagjai közül a legtöbben nyugdíjasok, de vannak köztük fizikai munkát végző aktívak is.

A szegény munkásréteg 13 százalékos, itt magas a szakmunkás végzettségűek aránya. Az underclass csoportba 18 százalék tartozik, legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, zömmel községben élnek.

Kapósak voltak a libák

A legnagyobb sor folyamatosan a kiskunmajsai szövetkezet autója mellett volt. A konyhakész hízott libák, melyek tartalmazták a májat is, hamar elfogytak. A termelők előrendelést vettek fel egy-egy későbbi időpontra.

A füstölt libacombok is kelendők voltak és sokan vásároltak a különféle libakolbászból is. A termelő egy kisebb szövetkezet, a hagyományosan libatenyésztéssel foglalkozó környékbeli termelőket fogja össze, és azonnal fogyasztható vagy konyhakész termékeket készít.

Magyarországon a libáknak legalább a nyolcvan százalékát Európa gazdagabb országaiban adják el, a hazai fogyasztás elenyésző. Az állatvédő szervezetek időnként hallatják a hangjukat a libatömés ellen.

Sokak szerint üzleti hátsó szándékok vezérlik őket. A tenyésztők véleménye az, hogy a tömés miatt nem szenvednek az állatok.