2009.09.25. 12:18
A mi kis édes titkunk - Bajcsay Mária örül a szép feladatának
Veszprém - Nagyon boldog vagyok Rickl Mária szerepével, vallja Bajcsay Mária, akit a Veszprémi Petőfi Színház pénteki premierjének, a Régimódi történetnek kapcsán kerestünk meg.
- A Régimódi történetben egy kemény asszonyt játszik.
- Rickl Mária nem egy satnya kis virágszál, de nem sárkánynak született, az élete tette azzá. Muszáj volt, hogy valaki erős legyen a családban.
- Bereményi Géza rendező úgy fogalmazott, hogy annak idején a nők vették át a férfiak szerepét a családban és a társadalomban is.
- Van benne történelmi igazság, de itt, a történetben a férj egy kikapós, kártyázós ember, aki egy pillanat alatt sarkára lépett a vagyonnak. Rickl Máriának össze kellett szednie magát, ha fel akarta nevelni a gyerekeit, fenn akarta tartani a házát. Ne felejtsük el, hogy egy mélyen hívő asszony, a hite a támasza.
- Ő katolikus ellenpont a református közösségben, el sem tudja képzelni, hogy egy református is a család tagja lehet.
- Ez annak idején természetes volt. Abban a világban számított a különbség: az én családom katolikus, az övé református.
- Rickl Mária valamennyi férfinál erősebb. Hogyan bánik a gyerekeivel, az unokájával?
- Muszáj megkövetelnie azt a magatartást, azt az élethez való hozzáállást, ami a gyerekeit is képessé teszi majd arra ha ő már nem lesz , hogy bírják az életet. Rickl Máriának a darabban szembesülnie kell azzal, hogy nem olyan egyszerű ez.
Úgy érzi, hogy mindent megtett, a fia mégis boldogtalan, gyenge jellemű, könnyelmű, a nagyobbik lányát tudja csak férjhez adni. Gizella, aki csúnya, sem úgy megy férjhez, ahogyan ő szeretné.
Egy elvált emberhez megy férjhez, tehát bűnt követ el, ez az ő szemében bűn, akkor annak számított. Unokája, Jablonczay Lenke plusz teher, plusz felelősség számára, nehéz vele bánni, Rickl Mária is idősebb, kevesebb az energiája. Szembe találja magát egy ugyanolyan kemény gyerekkel, mint amilyen ő.
Rickl Mária (Bajcsay Mária) és unokája, Jablonczay Lenke (Dobra Mária)
az előadás egyik jelenetében
(Fotó: Gáspár Gábor)
- Azért vannak gyenge pillanatai is.
- Gyengeségeit mindig megpróbálja leplezni, nem szereti elárulni a többieknek. Remélem, sikerül úgy megformálnom a szerepet, hogy a néző is észrevegye a gyenge pillanatait.
- Ismerős volt a regény?
- Előnyös helyzetben vagyok, olvasó családban nőttem fel, mondhatom azt is, már gyerekkoromban tudtam, ki az a Szabó Magda. Majdnem minden könyvét olvastam.
- Melyik a kedvence?
- Az ajtó. Ez egy kései munkája, de nagyon szerettem.
- Találkozott az írónővel személyesen?
- Talán egyszer. Szolnokon voltam szerződésben, de nem az ő darabját játszottuk. Megnézett egy előadást, váltottunk pár szót.
- Veszprémi szerepei mellett tavaly az Operettszínház egyik előadásában, A tavasz ébredésében is feladatot kapott.
- Az Operettszínházzal nem egyszerű egyeztetni, a dalszínház ősztől nyárig előre megtervezi az évadot, nehezen tud alkalmazkodni más színházhoz. Az idén sajnos már nem tudom játszani ezt a szerepet, a két színház nem tudott megegyezni az időpontokban.
Az Indul a bakterház című darabot Győrbe visszük, a Moliére-t Debrecenbe; Győr, Debrecen, Veszprém, Operettszínház együtt már nem megy. Nagyon jól éreztem magam abban a produkcióban, sajnálom, hogy nem sikerült megoldást találni.
- Hogyan választották ki? Castingra kellett mennie?
- Nem. A szövegíró, Somogyi Szilárd, a gimnázium elvégzése után Veszprémbe került, itt találkoztam vele, segítettem a színművészeti főiskolai felvételijére. Ő és Kerényi Miklós Gábor igazgató hívott a szerepre, jól dolgoztunk együtt. Nagyon profi színház, kedves kollégák, megkedveltem a fiatalokat.
- Szokott máskor is a fiataloknak segíteni?
- Számomra ez természetes. Sosem voltam olyan színész, aki csak a saját munkájára figyel, ha valaki segítséget kért, sosem mondtam, hogy hagyj, van elég dolgom.
- A fiatalok hogyan viszonyulnak önhöz?
- Remélem, nem azt érzik, hogy egy megközelíthetetlen kődarab lennék, soha nem is voltam az. Segítek, ha kérdeznek valamit, számukra is természetes, ha odamegyek hozzájuk és azt mondom, próbálják meg a jelenetet másképp megoldani.
- Idén is szerepel vendég előadásban?
- Ez az évadom szinte kizárja ezt. Nagyon boldog vagyok Rickl Mária szerepével, örülök, hogy megkaphattam. Bízom benne, hogy Bujtor István igazgató hamarosan felépül - nagyon szurkolok neki - és ilyen szép szerepekkel örvendeztet meg.
- A színházi szakma mennyire figyeli a veszprémi előadásokat?
- Azt gondolom, hogy semennyire. Ez a mi édes titkunk marad és azoké a nézőké, akik megtisztelnek bennünket azzal, hogy eljönnek. Nekünk nem azzal kell foglalkoznunk, híre megy-e a darabnak vagy sem, az a fontos, hogy akik eljönnek a színházba, úgy menjenek haza, hogy kaptak valamit. Nem szeretek sírni. Örülök, hogy szép feladatom van remélem, a nézők is ezt mondják majd az előadás végén.
A Régimódi történet című családi eposzban a nők köztük is elsősorban Jablonczay Lenke a hősök. Ők azok, akik a XIX-XX. század fordulójának konzervatív világában is megállják a helyüket és igyekeznek helyrehozni, ellensúlyozni a család férfi tagjai által elkövetett hibákat.
Küzdelmük azonban, e férfiak uralta világban az eposzi hagyományoknak megfelelően szükségszerű, talán végzetszerűen kudarcra van ítélve. Rickl Mária valamennyi férfinál erősebb, Jablonczay Lenke is törhetetlen.
A nő hordozza a méltóságot... Persze, ezek a 'példa asszonyok' nagy árat fizetnek. Sohasem gyengülhetnek el, sohasem lehetnek gyanútlanok, nem élhetnek családi boldogságban - írja Jókai Anna egy Szabó Magda munkásságáról szóló elemzésében.