Zene és elektronika - Min múlik a hangzás?

Talán csak akkor jövünk rá, hogy milyen fontos munkát végeznek a hangmérnökök, amikor valami nagyobb baj van. Pedig a végső hangzás kialakításában meghatározó szerepük van. 

Igazán az elnevezés sem egyértelmű. Magyarországon ma megfelelő képzés sincs ezen a területen, többnyire a zenészekből lesznek a szakma művelői. 

Hunyadi Alex szerint  egy kis rutinnal gond nélkül átlátható a közel kétezer kezelő szerv
(Fotó: Győrffy Árpád)

A héten a taliándörögdi klastrom dzsessz koncertjeit hangosító Hunyadi Alex is basszusgitárosként kezdte. Ma már mindkettőt csinálja.

- A műszaki részéhez nem nagyon értek. Nem tudom, mi történik a hanggal, amikor megjelenik a keverő bemenetén, mi alakul át mivé, milyen folyamatok zajlanak a félvezetőkben. 

Valamennyi ismeretem persze van róla, hogy meg tudjam mondani, mire van szükségem. Ennél többet szerintem nem is kell tudnom. A fontos, hogy ismerem, melyik kezelőszerv mire való, milyen hatást vált ki, ha hozzányúlok.

Alex Taliándörögdön egy 42 csatornás, analóg rendszerben működő keverőpultot kezel. A kedd esti dzsesszkoncerten, csak a csatornák töredékét használta ki, de a Ghymes korábbi fellépésén majdnem az összesre szükség volt az együttes sok hangszere miatt.

A keverőpult csatornánként felépülő részén összesen mintegy 600 forgatható szabályozó, 42 tolópotméter és közel 800 kapcsoló van. 

A laikusnak még végignézni is nehéz, nem hogy használni. Alex nem így látja, szerinte pofon egyszerű az egész. Igaz, egy kis rutin nem árt hozzá.

- Mivel analóg rendszerű a készülék, minden jól látható. Az egészet egy koordinátarendszerként lehet nézni. 

A 40 csatorna szabályzói egy-egy függőleges oszlopként jelennek meg a keverőn, vízszintesen külön sávban helyezkednek el a közönség felé menő, illetve a zenészeknek szóló hangok szabályzói. 

Azért szeretem az analóg rendszert, mert első ránézésre látom a különböző beállításokat, és ha szükséges, gyorsan meg tudom csinálni a módosításokat. 

A digitális rendszereknél gyakorlatilag csatornánként lehet láthatóvá tenni a képernyőn a szabályzókat - ezért is nevezzük egymanuálosnak őket. 

Így sokkal nehézkesebb a munka vele. Ugyanakkor hatalmas előnye például, hogy egyszerűen el lehet menteni egyes beállításokat, ha a jövőben is használni akarjuk azokat.

A sok kezelőszerv indoka, hogy a hangmérnöknek külön hanggal kell kiszolgálni a közönséget és a zenészeket. 

A keverőpulton ezért csatornához külön kezelőszervek vannak a zenészek kontroll hangszóróihoz és a közönség felé menő hangot felerősítő végfokokhoz.

- A kontroll ládákat az adott zenész igényének megfelelően helyezzük el a közelében, hogy jól hallja a saját hangszerét. 

A keverőről tíz külön monitorutat tudok felvinni. Tehát a zenészeknek ennyi helyen lehet önállóan meghatározni, hogy az adott kontrollhangszóróban milyen legyen a különböző hangszerek hangerejének egymáshoz viszonyított aránya. 

Így meg lehet például csinálni, hogy mindegyikük előtt mondjuk a saját hangszere legyen a legerősebb, vagy egy adott másik hangszer halkabb legyen, mint ahogy a többieknél szól. 

A keverő nagyon komoly "hangszínelésre" képes. A magas- és mélytartományok fix vágója mellett minden csatornán még két, önállóan beállítható frekvenciatartományban lehet szabályozni az adott részre vonatkozó kiemelést, csökkentést. 

A monitorutaknál hangszínszabályzókkal inkább elveszek egy-egy részt. Egy oktávos átfedésben ki lehet venni például azokat frekvenciákat, amelyeknél gerjedés várható.

A keverő különböző effektekre is képes. Ilyen például a zengetés, a visszhang, a dinamika kompresszor, vagy egy-egy hang maximális hosszának a beállítása. 

Az utóbbira akkor van szükség, ha a hangszer tovább szól a szükségesnél. Van például egy cserépből készült afrikai ütőshangszer, aminél ezt használni kell. Ezeket a különböző zenei műfajokban eltérően használják. 

A dzsesszben általában nincsenek ilyen beavatkozások, a populárisabb műfajoknál annál inkább. 

Számunkra persze az az igazán fontos, amit a nézőtéren hallunk. Alex szerint ebben meghatározó szerepe van a hangszerek minőségének, a zenészek tudásának, de rendkívül fontos az is, hogy a hangmérnök milyenre alakítja ebből a "nyersanyagból" a közönségnek szóló hangzást.