Húsz perc a leállósávban - Miért nem tudunk biztonságosan közlekedni?

Az alapszabály, noha ezzel elvileg minden autós tisztában van, hogy jobbról tilos előzni. Azt azonban már kevesen tudják, hogy átlagosan húsz percig marad életben, aki a vészsávban áll. 
 
Minden komolyabb statisztika azt igazolja, hogy az autópályákon történik a legkevesebb baleset, vagyis ez nem csak a leggyorsabb formája a közlekedésnek, hanem elvileg a legbiztonságosabb is. 

Elég azonban csak a nyári hétvégéken a rádiót hallgatni, szinte csak arról szólnak a közlekedési hírek, hogy merre ne menjünk, hol van torlódás vagy pályazár. 

Mi lehet a baj, miért nem tudunk biztonságosabban közlekedni? 

Korábban rengeteg szakértő megfogalmazta, hogy hazánkban nem megfelelő a közlekedési kultúra. 

Miért működik ez külföldön - egyáltalán jobban működik? 

Keressük meg együtt a válaszokat. Tavaly, azaz 2008-ban összesen 19174 közúti baleset jegyeztek fel, ebből 566 eset történt autópályán és autóúton. Ez azt jelenti, hogy a balesetek mindössze 2,95 százaléka történik gyorsforgalmi úton, vagyis papíron ez a legbiztonságosabb közlekedési forma. 

A nagyobb elérhető sebesség miatt azonban a sérülések súlyosabbak. Amíg máshol a balesetek alig négy százalékánál van halálos sérült, addig a főútvonalakon hét százalék feletti az érték, míg az autópályákon már nyolc és fél százaléknál járunk, s ráadásképp a súlyos sérültek aránya is jóval nagyobb. 

Az autópálya jellegéből adódóan elsősorban az egy irányba haladó autók ütköznek össze, többnyire a helytelen követési távolság miatt. 

A második leggyakoribb, ha szilárd tárgynak ütközik az autós, ami általában szalagkorlátot, sávelválasztót és hasonló autópálya-tartozékot jelent, de kis százalékban megcsúszás, megpördülés, felborulás is okozhatja a balesetet. 

Nos, abban a szakértők is egyetértenek, hogy jól használva az autópályákat, hatékonyan és biztonságosan lehetne közlekedni. Rövid autós-közvéleménykutatásunk azonban azt az eredményt hozta, hogy jelenleg ez nem működik megfelelően Magyarországon. A leggyakoribb hibának a sávok használatát említik. 

A felhajtáskor kevesen használják ki rendesen a gyorsítósávokat, helyette inkább jóval kisebb sebességgel bevágnak valaki elé. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy a külső sávban haladó autós a másik besorolását segítendő akkor sem húzódik a belső sávba, ha megtehetné. Aztán ott a leállósáv kérdése is. 

Már az elnevezés megtévesztő, hiszen elnevezése megtévesztő, hiszen elviekben csupán műszaki hibás jármű állhatna ott addig, amíg el nem húzzák onnan. 

Sok pihenőhely van az autópályák mellett, mégis gyakran látni, hogy azért álltak meg emberek a leállósávban, hogy nyújtózzanak, kivegyenek valamit a csomagtartóból vagy éppen elvégezzék a dolgukat. 

Ez legfőképp azért felelőtlenség, mert már egy kisebb dugó esetén is egyből itt előznek a türelmetlenebbek, s általában nem lépésben, hanem nagy sebességgel. 

A mentők, tűzoltók, rendőrök is a leállósávban sietnek menteni, ha a forgalmi sávok állnak. Döbbenetes az adat: a vészsávban átlagosan húsz perc a túlélési idő.
 
További hiba, hogy az előzésre szolgáló sávot sem megfelelően használjuk, gyakran elfelejtjük: jobbra tarts van! Emelkedőn például, ha van kapaszkodósáv, ott is jobbra tarts van. Ha nem megy teherautó a jobb oldali sávban, akkor mi húzódjunk ki, hiszen ezzel további lehetőségek nyílnak meg az előzésre. 

Ha nincs dugó, akkor elvileg egyszerű lenne az előzés, csupán a visszapillantó tükör használatának fontosságát kell hangsúlyozni. Nem elég belepillantani, hanem meg kell állapítani a belső sávban érkező sebességét, és persze gondolni kell a holttérre is. 

Ne kényszerítsük jelentős fékezésre a nálunk gyorsabban érkezőt, inkább várjuk meg a megfelelő alkalmat. Ezzel ugyanis nem veszítünk sok időt, viszont nem okozunk balesetveszélyt. Próbáljunk meg nagyobb sebességkülönbséggel előzni, így sokkal kevesebb ideig tartózkodni a bal oldali sávban. 
 
És végül a leginkább kényes kérdésről. Az autópályán ugyanis a legtöbb konfliktus a sebesség megválasztásából adódik. Ha valóban hatékony közlekedésre akarjuk használni az autópályát, bele kell törődnünk, hogy nem a mi hatáskörünk mások sebességét meghatározni. 

Elvileg az mehet fel az autópályára, aki sík úton önerőből 60 kmórás sebességre képes. Tehát a 25 éves Trabi is ugyanúgy jogosult az autópályát használni, mint egy legújabb hipermodern sportkocsi. 

Rengeteg olyan autóssal találkozni, aki 130 körüli tempóval halad folyamatosan a belső sávban. Ez szabálytalan, még akkor is, ha ennyi a maximálisan megengedett sebesség. 

A sebesség mérése és betartatása nem a mi dolgunk, ne is próbálkozzunk ezzel, feltartva a mögöttünk villogó, integető, sebességtúllépésre készülő autóstársunkat. Elsődleges elv a jobbra tarts, azt meg mindenki maga döntse el, hogy mennyire siet.