Hogyan él együtt a városokban az ember és a kutya? - Panelben is szabadok

Ezzel a megállapítással mind a három kutyatartó egyetért. A Jutasi úton, a Barátság emlékparkban egy padon egymás mellett ül a két középkorú hölgy és a fiatal férfi. A három kutyus - Whisky, a golden retriever, Segal, a labrador és Marci, a foxterrier - körülöttük szaladgál, gazdáikkal együtt a szemben lévő panelben élnek. A kutyák szemmel láthatóan jól érzik magukat, látszik, hogy jól ismerik egymást.

- Korábban családi házban éltünk, mindig volt kutyánk, ezért vettük a lányomnak a goldit. Ez a fajta közismerten szelíd, ember- és gyerekszerető - meséli Cvetkó Terézia.

A golden retriever természetesen az egész család kedvence lett. Ezúttal is az édesanya sétáltatja, mivel a tulajdonképpeni gazdi, a 18 éves nagylány dolgozik.

Abban mindhárman egyetértenek, hogy a kutyára egy nap 4-5 órát is kell fordítani, de ezt egyikőjük sem érzi tehernek. 

- Egyébként valószínűleg ki sem mozdulnék a lakásból, de így legalább én is friss levegőn vagyok - mondja a foxi gazdája, Pongrácz Zita. Ők a nyugdíjas édesanyjának vették a kutyust, aki nagyon megszerette, rengeteg időt töltenek el együtt. Zita úgy érzi, bejött az ötletük, értelmes elfoglaltságot biztosít az édesanyjának Marci, rendszeresen mozog vele, segít megtartani az életében a rendszert. Mint mindhárom kutyust, Marcit is reggelente 6-kor már lehozzák, majd délelőtt, ebéd után és este is.

A fekete labrador, Segal a legtekintélyesebb kutyus, gazdája, Dezse Ádám még egészen fiatal, éppen hogy túl van az érettségin, most szakmát tanul. Nem gond neki, hogy minden reggel fél hatkor kel, szívesen tölti idejét a kutyájával.

Az állatok összehozzák a gazdikat is - meséli, az a tíz-tizenöt ember, akik rendszeresen hordják ide a kedvenceiket, szinte már jó barátok. Volt, hogy együtt mentek el bográcsozni, természetesen mindenki vitte magával a kutyust is. Ő egyébként üdülni is Segállal együtt ment.

Az ürüléket mindig zacskóba gyűjtik, a tárolóba dobják. Hiányolják, hogy az ürülékgyüjtőből a zacskó hamar elfogy, és csak ritkán pótolják, de ők is tudják, sokan ész nélkül hordják, vannak - de nem a kutyások közül valók -, akik brahiból is kicibálják, elhordják. Az önkormányzattal elégedettek, szépen gondozzák, nyírják a kutyafuttató területet, bajuk a szemben lévő kiserdővel van, azt sajnos a hajléktalanok birtokolják, piszkítják tele. Az ő ürüléküket senki nem szedi fel, ha a kutyák megtalálják, belehemperednek, az új szagokat így őrzik meg. Ilyenkor persze azonnal fürdetik az ebeket, akik egyébként roppant tiszták, már megszokták, hogy minden séta után mancsot és popit mosnak.

A szomszédok egyikőjüknél sem tették szóvá az ebeket, azért mert ezek a kutyák a panelekben nagyon jól érzik magukat, sokat vannak levegőn, a lakásokban sohasem ugatnak. A kutyák mellett kötelező a napi porszívózás, de ez egyébként sem árt.

- A kutya nem neked van, csak érted - készít frissen gyártott ideológiát Dezse Ádám, ezzel szemmel láthatóan a két hölgy is azonosul.

- A városnak folyamatosan karbantartott, az élethez igazított ebrendelete van, amelyben minden fontos kérdést szabályoznak, a különböző lakástípusban tartható ebek számától a kijelölt kutyafuttató helyekig - közli a polgármesteri hivatal közterület felügyeleti csoportjának vezetője. Réfiné Wágner Beatrixtól megtudom, a közterület felügyelők 3-tól 20 ezer forint közötti bírsággal büntethetik a szabályok be nem tartóit, többek között azokat, akik nem gyűjtik össze kutyájuk ürülékét. A gyakorlatban azonban általában figyelmeztetésre kerül sor, a büntetést ritkán alkalmazzák.

Gyakran érkezik hozzájuk panasz az ebek miatt, az olyan jellegűekkel, hogy "a szomszédban már megint ugat a kutya, és az engem zavar" nem tudnak mit kezdeni, de a játszóterek és azok környékének szennyezését nagyon komolyan veszik.

Többször okoz problémát közterületen kutyák sétáltatása. Gyakorta fordul elő, hogy nagytestű, félelemkeltő kutyákkal póráz, szájkosár nélkül mászkálnak. Az ilyen bejelentések után ők is szeretnének hatékonyan fellépni, de még tetten érés esetén is nehéz a dolguk. A helyi rendelet úgy fogalmaz, "szabálysértést követ el az, aki ... ebet közterületen úgy vezet, hogy az mások nyugalmát veszélyezteti, embernek vagy állatban kárt okoz". Azaz szó szerint nincs leírva, hogy kötelező a póráz, vagy a szájkosár felhelyezése.

Hozzájuk tartozik a gyepmester és gyepmesteri telep, az utóbbit az idén kezdték el rohamos mértékben fejleszteni. A mindig jókedvű, tevékeny csoportvezető büszkén sorolja, vezetékes ivóvizet kapott a telep, elkészült a kerítés, bővítették a keneleket, irodakonténert állítottak be, és most zajlik az áram odavezetése is. Röpke fejszámolás után kiderül, az ebekkel való törődés  a területen foglalkoztatottak bérével együtt  évente mintegy tízmillió forintjába kerül a városnak.

Steitz János gyepmester nyolc éve lája el a feladatát, szolgálati kocsijával rendszeresen járőrözik a városban, gyűjti be az elkóborolt, gazdátlan kutyákat és az állati tetemeket. A szelídebb jószágokat élelemmel magához csalogatja, majd pórázt tesz rájuk, ha kell hurkot használ, nagyon-nagyon ritkán van szükség az altató lövedékre.

Nem a kutyákkal van sok baja, hanem az emberekkel, azokkal, akik kocsiból dobják ki a megunt kedvencet, vagy akik a frissen ellett kutyamamát kölykeivel együtt teszik ki az utcára. Az már szint, ha valaki dobozban, a gyepmesteri telep elé helyezi ki az almot. A befogott állatok háromnegyedéért pár napon belül jelentkeznek, ők a szállítási, tartási díj befizetése után hazavihetik kedvenceiket.

(Fotó: Penovác Károly, Infografika: Glogovcsán Nikola)