A pártokkal üzérkedik az állam az adatainkkal

Levelet küldhetnek címünkre, de akár előre megtervezett módon személyesen is megkereshetnek bennünket, ha úgy gondolják, hogy ezzel több szavazathoz jutnak, vagy az ellenfelek lehetséges szavazatait csökkenhetik. Mindezt a mi külön engedélyünk nélkül, sőt akár akaratunk ellenére is megtehetik. Azt már megtilthatjuk, hogy az állami hivatalok a kereskedőknek pénzért árulják adatainkat, de a jelek szerint a pártokkal továbbra is szabadon üzletelhetnek rólunk. Valóban így lenne? - kérdeztük Péterfalvi Attila címzetes egyetemi tanárt.

- Van olyan ország, ahol egész egyszerűen nem szokás az állampolgárokat személyesen zaklatni a kampány során. Erre való a média, az óriásplakát és más eszközök. Magyarországon sajnos még az a minimális lehetősége sincs meg az embereknek arra, hogy előre elzárkózzanak az ilyen tolakodó magatartástól. Még ahhoz sincs jogunk, ami a kereskedelmi marketingnél, hogy megtiltsuk adataik kiadását - erősítette meg a bevezetőben írtakat a korábbi adatvédelmi biztost.

Szerinte egyébként a kereskedelmi marketingnél is fordítva ülünk a lovon, hisz az információs önrendelkezési jog azt jelentené, hogy tőlünk kell hozzájárulást kérni adataink használatához, nem nekünk kell még külön lépni azért, hogy hagyják békén az adatainkat és ezzel bennünket. Persze, legalább ennyi lehetőségünk van, de csak a közvetlen üzletszerzéssel kapcsolatos területen, mert az érintett jogszabály nem terjed ki a politikai marketingre, tehát arra, hogy a jelölő szervezetek hogyan jutnak el az állampolgárig.

- A visszásságokat látva a 2002-es választás előtt még adatvédelmi biztosként felhívtam az érintettek figyelmét az adatok szabályos kezelésére, majd a választások után egy ajánlást is kiadtam, ami érintette az ilyen ügyeket. A Parlamentnek tett éves beszámolómban kezdeményeztem a politikai marketingről szóló törvény megalkotását is. Ebben az adatokkal való rendelkezés szabályozása mellett rögzítetni kellene például azt, hogy milyen feltételekkel lehet az állampolgárt telefonon felhívni. Tisztázni kellene, hogy erre csak személyesen vagy géppel is van lehetőség, van-e lehetőség az éjszakai telefonálására, vagy csak a nap egy meghatározott részében, s ami a legfontosabb, jogot kellene biztosítani ahhoz, hogy az állampolgár megtiltsa ezen a területen is, hogy az adatait használják.

Magunk is láthatjuk, hogy Péterfalvi Attila kezdeményezése pusztába kiáltott szó maradt. Hiába kérte közvetlenül a parlamenti képviselőket, gyakorlatilag semmi nem történt. talán nem is csodálkozhatunk ezen, hisz a frakciókat állító pártok éppen saját lehetőségeiket korlátoznák azzal, ha valóban biztosítanák az információs önrendelkezéshez való alkotmányos jogunkat.

Az már csak hab a tortán, hogy jogaink jogsértő korlátozásán még keres is az állami hivatal. Nem elég, hogy nem tilthatjuk meg az adatainkkal való üzletelést, még az értük kapott pénzen sem osztozhatunk.