Vinyó és gugli, alma és templom - mi számít magyar szónak?

Címkék#nyelvészet #balázs géza #magyar nyelv nagyszótára

Napló (MTI-Press) - A magyar nyelv nagyszótára alig több mint százezer szót tartalmaz majd, ha évtizedek munkája után megjelenik. Egy átlagember pedig legföljebb 30-50 ezer szót ismerhet, persze ennek csak a töredékét használja, szóhasználatát befolyásolja iskolázottsága, életkora, sőt az is, hogy milyen településen, az ország melyik régiójában él, és nyilván számos szót csak a szövegkörnyezetből ért meg - mondta el az MTI-Pressnek Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője.

Szausev Xénia

Angliában állítólag június közepére megszülethet az angol nyelv egymilliomodik szava, bár ezt David Crystal brit nyelvészprofesszor kétli, mert szerinte lehetetlen megszámolni a nyelv szavait.
Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanár ugyanígy vélekedik. Azt mondja, hogy tudományosan még csak megbecsülni sem lehet ezt a számot, mert például ha beleszámolja a helységneveket, mint Kecskemét, Nyíregyháza, vagy a dűlők neveit, azonnal félmillióval nő a magyar szavak száma.

Példaként említette, hogy Arany János vagy Jókai Mór szókészletének egy részét ma már csak kevesen értik.
- Ezt vajon beleszámíthatjuk-e az élő magyar nyelvbe? Egyáltalán az sem világos, hogy mi a teljesen magyar szó. Sok ótörök szó magyarnak hangzik, csak a nyelvész tudja róla, hogy honnan ered. A gugliz igénk nyilván mai angol jövevényszó, de olyan sokan használják, hogy felmerül: nem tekinthető-e lassan, például a magyar toldalék miatt, magyar szónak - teszi föl a kérdést a nyelvtudós.

Ott vannak a tájszavak, mint például a bürü, amely kis hidat, pallót jelent Zalában. Az ott élő emberek ismerik, de az ország más vidékein aligha. Vannak olyan tájszavak, amelyek bekerülnek a mindennapi szóhasználatba, ilyen a pilács vagy a páholy, de probléma az összeszámlálásnál, hogy a szavak folyamatosan keletkeznek, mások pedig kihalnak.
- A szavak kihalására nem csak XIX. századi szavakat hozhatunk példaként. Az ötvenes évek történelmi szókincsének nagy része nem érthető a mai fiataloknak, ilyen például a csengőfrász (hajnalban jött a titkosrendőrség az emberekért), padláslesöprés (a parasztoktól minden terményt elvittek), szövetkezetesítés (kötelezően be kellett lépni a termelőszövetkezetbe) - sorolja a tanszékvezető.

Mindemellett ott vannak az egykor idegen szavak, amelyek többsége idővel magyarrá vált vagy éppen válik.
- Az almát mindenki magyar szónak tartja, holott a törökből jött, és honosodott meg nálunk. Az eke indoeurópai szó, de senki nem mondja meg róla, hogy nem magyar. A templom, a kolostor vagy az iskola szón érződik a latin származás - jegyzi meg a professzor.
A szoftver helyett használt számítógépes alkalmazás kifejezést kevesen értik, a winchester angol szót a gyerekek magyar szóként, ragozva használják, mint a google-t, az internetes keresőt ikes igeként ragozzák: guglizik. A nyelvészek azt mondják, hogy az az idegen szó, amelyet ragoznak, már magyar szó.
- Igen, azt mondjuk, hogy az a szó, amely alakilag idomul egy adott nyelvhez, az már nem tekinthető idegen szónak - ameddig idegenségét érezzük, számon tartjuk, addig jövevényszónak tekintjük, amely észrevétlenül anyanyelvi szóvá válik. Tény, hogy a szavak váltása, a régi szavak kipusztulása, új szavak keletkezése vagy átvétele sokkal erőteljesebben zajlik manapság, mint régen - teszi hozzá Balázs Géza.
(MTI)