Ünnepi pillanatok - Eperjes Károly és Vándorfi László gondolatai

Olyan a színházi világnap, mint az anyák napja: az ember nem csak egy napon ünnepli és szereti az édesanyját, mondta Eperjes Károly, a Petőfi Színház művészeti tanácsadója, aki reméli, min-den színházvezető hasonlóan gondolkodik. 

A színházi világnap kiemelt nap, de valójában színésznek és közönségnek minden olyan pillanat ünnep, amikor felgördül a függöny és elkezdődik az előadás. 

- Hálásak vagyunk a nézőknek, hogy visszataláltak a színházba, ez azt igazolja, hogy jó úton haladunk ahhoz, hogy egyre több ünnepnapot alkossunk a közönség, a fenntartó és a magunk számára. 

Ebben a nehéz gazdasági helyzetben azt kívánom, hogy legalább itt, a színházban lelje örömét a közönség, a fenntartó és mi magunk is. A színház mindig az örök értékekre hívja fel a figyelmet, ma is az a legfontosabb, hogy ezeket közvetítse.

Ünnepnapon gazdasági helyzetről, szomorúságról nem, csak örömről és reményről beszélünk. A művészeti tanácsadó hangsúlyozta, a művészek mindent megtesznek azért, hogy továbbra is öröme legyen a közönségnek.

- Újfajta, átláthatóbb kapcsolat kiépítésére van szükség a színház és közönsége között - válaszolta kérdésünkre Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója. - Ez azért különösen fontos, mert az emberek manapság nagyon sok helyről manipuláltak. 

A színházban azonban mdenféle manipuláció sikertelen, mivel a kapcsolat a közönséggel igazi élő kapcsolat. Megismételhetetlen, egyszeri alkalom minden egyes színházi előadás, melynek öröme, ereje minden más művészi élményt felülmúl. 

Éppen ebben áll a színház felelőssége, ezt az egyedi tulajdonságát kötelessége megőrizni, mert amint maga is elkezd manipulálni, saját létét veszélyezteti. Ha azonban a másik utat választja, akkor elpusztíthatatlan. 

Olyan időket élünk - folytatta az igazgató-, amikor a színház felelőssége még nagyobb. Nem mindegy, hogy mire sarkalljuk, milyen világképpel szembesítjük előadásaink nézőközönségét. 

Ezt sokféle műfajban, sokféleképpen megtehetjünk, de arról soha nem mondhatunk le, hogy közönségünk pozitív lelkülettel térjen haza. Nagy tehát az alkotók felelőssége, minden alkotónak saját lehetősége, tehetsége szerint kötelessége elvégeznie feladatát.