Hobbiból Magyarföldön - Fotókkal

Kezdjük a legelején. A történet néhány évvel ezelőtt indult a nagyszerű sípályáiról is ismert Tiefenbachban. Magyar nyelvtanfolyamot hirdettek ugyanis a közeli passaui egyetemen, a nyelvek iránt fogékony Gisa Berger pedig kapva kapott az alkalmon, s a Passau-Veszprém Baráti Kör tagjaként jelentkezett. 

Gisa Berger
(Fotó: Gáspár Gábor)

Nem könnyű, mit több, a grammatika szempontjából bitang nehéz nyelv a magyar, ezt már Gisa teszi hozzá a veszprémi iskola tantermében, ahol egy hetedik osztályosoknak tartott német óra után leülünk beszélgetni.  

A passaui egyetemen egy magyar származású hölgy tartotta az órákat, akivel kollégaként könnyen egy hullámhosszra kerültünk, így sokat beszélgettünk például Magyarországról, az itteni viszonyokról, mivel nemcsak a nyelvet, hanem magát az országot is szerettem volna megismerni. 

Erre pedig a legjobb lehetőség az anyanyelvi környezet, így hát arról érdeklődtem milyen lehetőségek vannak külföldi vendégtanárként eljutni magyar iskolákba. Válaszként annyit kaptam, itt ennek, főképp anyagi okok miatt nincs igazán hagyománya. 

Üsse kő, mondtam én, csak egy ágyat és meleg ételt adjanak, a többit megoldom a nyugdíjból - meséli nevetve magyarországi karrierjének kezdetét Gisa Berger.
 
Úgy is történt, ahogy a némethonban egykor angol-francia tanárként dolgozó hölgy mondta. A következő évben, 2006-ban már a Budapesttől délre található Újhartyánban töltött el három hetet, tanulta nyelvünket, s nem mellesleg tanította a helyi nebulókat. 

Alig két hónappal később aztán ismét Magyarországra, egészen pontosan Veszprémbe vetette a sors, ahol a már említett Passau-Veszprém Baráti Kör tagjaként látogatott el a Gizella Napok Művészeti Fesztiválra. 

Itt találkozott Kovácsné Balázs Tündével, a Dózsa iskola német nemzetiségi tagozatának vezetőjével, a beszélgetés eredményeként pedig a rákövetkező esztendőben Újhartyán helyett már a veszprémi intézménybe jött tanulni és tanítani. 

Ingyen, csupán a szakma és a magyarok iránti szeretetből.  Nyelvtanárként és gyakorló tanulóként jól tudom milyen sokat számít, ha anyanyelvi pedagógus tartja az órákat. A gyerekek pedig, hiába más ország, mindenütt ugyanolyan elevenek. Csak meg találni velük a közös hangot - mondja Gisa. 

A közös hangot szerencsére hamar megtalálta a Dózsás diákokkal, akik manapság már régi ismerősként köszöntik a tanárnőt. Örülnek neki, ám azt is tudják, Gisa kedves, de szigorú követelményeket támaszt velük szemben. 

Ezt már idegenvezetőm, Kovácsné Balázs Tünde fűzi hozzá, akivel a német óra alatt a hátsó padsorból figyeljük az eseményeket. 

A nemzetiségi tagozatos nebulók magától érthetődő természetességgel társalognak a legkülönbözőbb témákról, legyen szó a vonzatos igékről, a magyar gasztronómiáról, a sportról vagy épp a németben használatos szlengről. 

Merthogy Gisa elve az, hogy a gyakorlatban használható tudást kell adni a gyerekeknek, így hát az argóhoz tartozó szavakat és kifejezéseket is elmondja, megtanítja nekik. Csak a házi feladatoknál csúszik be egy kisebb gikszer. 

Nincs hangos szó, de a nyugdíjas vendégtanár azért összevonja szemöldökét, ha valaki nem készítette el a megadott feladatokat. Gáborral, az osztály ügyeletes rosszcsontjával - aki történetesen az egyik legtehetségesebb diák - is meggyűlik a baja, de a végén azért dűlőre jutnak. 

Megtalálják a közös hangot. Szükség is van rá, ugyanis az első padban MKB Veszprém KC sálban ülő fiú német nyelvi versenyre készül épp Gisa iránymutatása mellett. 

Csengetéskor aztán a gyereksereg egy pillanat alatt elhagyja a termet, s a beszélgetésé a főszerep. Megtudom, a nyelvtanulás a tanítás mellett tucatnyi elfoglaltsága van Gisa Bergernek, azaz hiába nyugdíjas, magyarosan szólva nem tud megülni a fenekén. Persze így van ez jól.  

Egyik fontos munkám, már ha lehet annak nevezni ezt a tevékenységet, hogy hetente kétszer járok egy idősek otthonába, ahol család és barátok nélkül élő idős emberekkel foglalkozom. Beszélgetünk, felolvasok nekik. Talán így segíthetek könnyebbé tenni a mindennapjaikat - mondja. 

Hasonló indíttatásból lépett be a Solwoodi névre hallgató nemzetközi karitatív szervezetbe is, ami a prostitúcióra kényszerített fiatal lányok megmentését tűzte a zászlajára. A rendőrséggel együtt, vállvetve dolgoznak a Németországban is égető probléma megoldásán, legutóbb épp egy 17 éves magyar lányt juttattak haza. 

Aztán tagja, mi több, egyik fő alakja az International Friendship League (IFL - Nemzetközi Barátság Liga) névre hallgató globális civil szerveződésnek is.  A közvetlen kapcsolatban, az emberi barátságban hiszünk. 

Nyelvtől, határoktól, bőrszíntől és származástól függetlenül. Az IFL lényege, hogy a Föld 47 országában jelen lévő tagok megadják elérhetőségüket, így ha egy másik tag arra a területre vetődik, rögvest fel tud hívni valakit, aki segítséget, útmutatást ad neki az idegen országban. 

Ráadásként új barátságok is szövődhetnek - foglalja össze Gisa a tudnivalókat, majd büszkén elmondja, a globális szervezet 2010 júniusában Passauban tartja világtalálkozóját, s ő főszervezőként veszi ki részét az előkészületekből. 

Kevéske szabadidejében egyébként olvasni, túrázni és főképp utazni szeret. Angliába és Franciaországba az egykori egyetemi tanulmányok miatt évente visszatér a régi barátokhoz, ám most Magyarország, s főképp Veszprém a szíve csücske. 

Kéri, mindenképp írjam le, gyönyörű a városunk, a magyar vendégszeretetről pedig csak szuperlatívuszokban tud beszélni. Csak azt sajnálja, hogy alig van választék képeslapokból.  

Hiába keresek, kutatok, három év alatt eddig összesen négyfélét találtam, a családom és a barátaim pedig már kezdik unni, hogy minden évben ugyanazt kapják. 

Pedig lenne miről képet készíteni, ezt vendégként bizton állíthatom - jegyzi meg nevetve, majd megegyezünk abban, a jövő hét végéig (addig marad Veszprémben) segítek neki a képeslapkeresésben. Csak úgy, barátságból.