Díjazott intimitás férfiakkal

És hogy hogyan lehet százmilliókat megspórolni? Például az időn. - Egy nagyjátékfilmet általában 25-30 nap alatt forgatnak le, az enyém 12 forgatási nap alatt készült el. 

Nagyon profi volt a stáb és a színészek is, így meg lehetett csinálni, bár a munka meglehetősen stresszes volt, és az időhiány rányomta a bélyegét a hangulatra, hülyéskedésre, ebédszünetre nem volt idő. 

Előfordult, hogy egy jelenetnek a próbáját vettük fel, mert az jól sikerült, ezzel is időt takarítottunk meg. A technikán is spóroltunk, a filmet például kézi kamerával vettük fel, nem mozis technikára, hanem sima videóra. 

Az Intim fejlövés fél év alatt elkészült, ez egy normál nagyjátékfilm esetében általában egy-másfél év. Ezenkívül a színészek is körülbelül tized-annyi pénzért vállalták a szerepeket. 

A helyszíneken és a díszleten is spóroltunk, ezért lett kamaradráma csupán pár helyszínnel, a helyszínek ismerősök lakásai és szórakozóhelyei voltak. Én magam sem kerestem egy fillért sem a filmen, de általában elmondható, hogy a főleg fiatalokból álló stábot leginkább a lelkesedés hajtotta. 

A történet szereplői négy férfi, akik ugyanabban a night clubban kötnek ki, és lassan kibontakozik mindegyikük története, melyek középpontjában a szexualitás áll. - 2004-ben kezdtem el írni a forgatókönyvet, ekkor az egyik sztori volt meg, mely megkapta az Intim fejlövés címet. 

Aztán írtam még hozzá hat másik történetet. A hét sztoriból csak négy szólt a szexualitásról, de azt mondták, hogy ezek a legiz-galmasabbak, és szedjük ki a többit. És ekkor jött az ötlet, hogy a közös pont a night club legyen. 

Mivel nyilvánvaló volt már akkor is, hogy kevés pénzből kell majd gazdálkodni, ezért a film nem a sok történésre, hanem párbeszédekre kellett hogy épüljön. - 

Nagyon sok ilyen filmet néztem akkoriban, nagy hatással voltak rám Jim Jarmusch filmjei, mint a Kávé és cigaretta, az ilyen beszélgetős filmeket szerettem akkoriban a legjobban. 

- Szajki gyalázatosan rosszul teljesítette a feladatot: nem csoda hát, hogy a film élvezhetetlen - írja az egyik internetes portál kritikája. Olyan film, amit vitrin mögött kéne mutogatni, bíbor párnán. 

Tessék, itt a hétmillió forintból készült egész estés, remek nagyjátékfilm. De leginkább egy nagy, gyöngyfehér vásznon kéne mutogatni, moziban. Mert Szajki fogott egy DV-kamerát és forgatott egy bri-liáns kamaradrámát, kultfilm lehet belőle - írja a másik.

- Csak egy igazán negatív írás született - kommentálja Péter -, de én nem foglalkozom vele, mert körülbelül húsz kritikából tíz jó, nyolc felemás, kettő rosszabb, és ez nem rossz arány. 

Nagyképűség lett volna ilyet állítani, de sejtettem, hogy sikeres lesz a film, mert humoros, mert nagy színészek gondolták úgy, érdemes megcsinálni. 

Péter érettségi után került Budapestre, ahol a Szárnyak Mozgásszínház színésze volt négy évig. Azt mondja, nagyon sokáig színész szeretett volna lenni, ám amikor megoldotta azokat a gondokat az életében, ami miatt színész lett, nem vágyott többé arra, hogy mindenki őt nézze a színpadon. 

Jobban kezdte érdekelni a rendezés. A nehézség csak az volt, hogy amíg érettségi után mások elvégeztek egy egyetemet, vele ez alatt az idő alatt az történt, hogy rájött, nem akar színész lenni. Ekkor jöttek a forgatókönyvíró-iskolák, rendezői tanfolyamok. Péter a szülei nélkül nehezen boldogult volna. 

- Hittek bennem a szüleim, és tudták azt, hogy ha valamibe belevágok, akkor azt végig is csinálom, nagyon sokat köszönhetek nekik.