A gombfoci és a néptánc közül Molnár Gábor az utóbbit válaszotta

A székesfehérvári fiatalember asztalosként végzett, mégsem dolgozott egyetlen napot sem a szakmájában, számára egyértelmű volt, hogy a táncnak fog élni. 

- Elsős-másodikos általános iskolás koromban vitt le édesanyám az Alba Regia táncegyüttes utánpótlás csoportjának próbájára, és annyira megtetszett, hogy ott ragadtam. 

Egyetlen egy pillanat volt, amikor majdnem abbahagytam a néptáncot, ennek a gombfoci volt az oka. Kisiskolás koromban a bátyámmal gombfoci klubba jártam, még komoly versenyekre is beneveztem. De édesanyám szerencsére nem hagyta, hogy emiatt feladjam a táncot.

Molnár Gábor néptáncot és népi játékokat tanít, ezen kívül foglalkozik óvodásokkal is
(Fotó: Gáspár Gábor)

Érettségi után Gábor az Alba Regia táncegyüttes tagjaként egyéb fellépések mellett a fehérvári Vörösmarty Színház tánckarában is rendszeresen szerepelt. Másfél év múlva állást hirdettek a Honvéd Együttesbe.

- Nem volt kérdés számomra az, hogy megpróbálom. A színházban sok statiszta feladat is volt, de engem sokkal jobban vonzott a tánc. 

Gábor nyolc évet töltött a fővárosi együttesben. 

- Nagyon kemény időszak volt  emlékszik vissza.  Reggel fél 9-kor kezdtük balett órával, majd 2-ig próbáltunk. Este előadás. Évente 150-200 fellépésünk volt. Azonnal a mély vízbe dobtak, ugyanis a harmadik munkanapomon már szerepeltem Ráckevén, és egy hónap alatt harminc koreográfiát kellett megtanulnom.

Nyolc év alatt Gábor Norvégián kívül Európa minden országát megjárta az együttessel, a kontinensen kívül pedig voltak Ausztráliában, Brazíliában, az Egyesült Államokban és Kínában is.

- A világ minden táján nagyon jól fogadták a szereplésünket, soha nem bukott meg egyetlen turné sem. A közönség tetszésnyilvánítása azonban mindenhol más volt, Kínában az előadás utáni visszafogott taps fergeteges sikert jelentett, mint ahogy az újságban másnap olvasható volt.

Régóta érdekel, hogy mi lehet a titka a magyar néptánc világsikerének. A lendület, a virtus, mondják sokan. Gábor egy újabb magyarázattal szolgál, nekem ez tetszik a legjobban. 

- Novák Ferenc, a Honvéd Együttes vezetőjének belga ismerőse mondta azt, hogy az a csodálatos a magyar néptáncban, hogy a táncosok nem a földön táncolnak, hanem a levegőben. 

Molnár Gábor a 2007-2008-as tanévvel a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium táncpedagógusa lett, néptáncot és népi játékokat tanít, ezen kívül foglalkozik óvodásokkal is. 

Nyolc év alatt Gábor Norvégián kívül Európa minden országát megjárta az együttessel
(Fotó: Gáspár Gáspár)

- Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, remélem, hogy sokáig csinálhatom azt, amit most csinálok. Tanítani nagyon szeretek, a Veszprém Táncegyüttessel kapcsolatban pedig rengeteg tervem van. 

Szeretném, ha újból visszakerülnénk az országos vérkeringésbe, fesztiválokra, edzőtáborba viszem a közeljövőben az együttest. 

Nyárra van egy törökországi meghívásunk, ősszel pedig új munkát szeretnék kezdeni. Tervem félidős műsorok készítése, melyekben kis magyarországi, erdélyi és nemzetiségi táncokat mutatnánk be. Szeretnék továbbá egy utánpótlás és egy szenior csoportot is létrehozni.

Manapság egyre népszerűbb az autentikus néptáncot modern elemekkel megbolygatni, és egy kicsit újragondolni. Nem szentségtörés ez?

- Nem az, mert ha jó, akkor jó, csak ez számít. Ráadásul az autentikus néptánc nagyon elvakult híveit egy-egy ilyen produkció arra késztetheti, hogy újra gondolják elveiket, és ez is jót tesz a szakmának. De ahhoz, hogy valaki belenyúljon a néptáncba, kell egyfajta érettség, szakmai tudás. Én még nem merném megtenni.