Nem szólhat nagyot a rádió

<b>Megyei körkép</b> - A folyamatosan növekvő rádióállomások száma, a megengedettnél magasabb sugárzási teljesítmény egyre jobban zavarja a rádióadást. A hatóság mindezt megelégelte.

Tremmer Tamás

Az FM műsorszórás kezdetén Európa szerte szinte kizárólag közszolgálati rádióadások voltak. Ezeket a viszonylag kis számú adásokból álló hálózatokat az országok frekvenciagazdálkodási hatóságai úgy tervezték meg, hogy az egymást elérő ellátott területeken az adások 400 kHz, vagy annál nagyobb frekvencia távolságra legyenek. Erre azért volt szükség, hogy ne zavarják egymást.

Az 1980-as évektől kontinens-szerte egyre nagyobb számban jelentek meg a piacon a kereskedelmi rádiók. Ezeknek szintén frekvenciákat kellett biztosítani, ezért sűrűsödtek a sávban elhelyezkedő adók. Ennek egyenes következményeként elkezdték zavarni egymást. 

A helyzetet nehezítette, hogy a volt OIRT tagállamok műsorszórása átállt az úgynevezett CCIR sávra (87.5-108 MHz), így tovább sűrűsödött a frekvenciatartomány. A helyzet kritikussá vált.

Az FM műsorszó adások maximális lökete és hangossága befolyásolja az egymás melletti adások kölcsönös zavarását. A tolerálható zavartatási helyzetet csak úgy lehetett biztosítani, hogy a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) ajánlásában egyezményesen maximálták csúcslöketet és a hangosságot.

A magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) elhatározta, az adók békés egymás mellett élése érdekében minden FM adóra érvényesíti az ajánlás betartását, hogy minél több műsort élvezhessen zavartalanul a hallgató. 

Az adók az átállást több fokozatban hajtják végre. Ebből a rádióhallgató egyszerre csak apróbb hangerőcsökkenéseket fog észre venni. Végeredményképpen pedig senki sem lesz hangosabb a másiknál, javul az egyes műsorok vételi szelektálhatósága, és ami még nem közömbös, javul a hangminőség.
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!