Az ember szája a füléig ért a boldogságtól, és közben potyogtak a könnyei, mondta Maléter Pálné Gyenes Judith, akit a forradalmi eseményekről és a mártírhalált halt vezérőrnagyról kérdeztünk.
"Én ott temettem, mert az uram földi maradványai voltak abban a koporsóban, de közben euforikus nap volt, mert azt gondoltam, most szebb, igazabb, igazságosabb világ következik." Maléter Pál özvegye emlékezik.