Marót Viki számára minden nyáron a Balaton az igazi Riviéra

Marót Viki gyermekkorában még apáca szeretett volna lenni, de végül mégis az énekesi pályafutást választotta, miután megnyert egy középiskolai Ki mit tud?-ot. Viki közvetlenségét, mosolyát látva, csicsergő hangját hallva érthetetlen, hogy miért készült apácának. Persze az ember gyerekfejjel sok minden szeretne lenni, így volt ezzel ő is. A zenei világ nagy örömére végül énekesnő lett.

- Annak idején átjáróház volt az otthonunk, a nyaralónk, mert bátyám, Flipper Öcsi elég bohém figura volt, nagyon sok ismerőssel, baráttal. Mindig jöttek hozzánk vendégségbe, nagy főzések, hangoskodások és persze zenélések voltak. Valahogy az én lázadásom akkor az volt, hogy inkább visszavonultam a saját világomba. Ekkor ötlött fel bennem, hogy apáca leszek. Aztán az idő haladtával, mint minden rendes kislányban, bennem is megfogalmazódott az a vágy, hogy majd gyereket, családot szeretnék - kezdte Viki a koncert előtt, amelyen több százan voltak Csopakon. Rengetegen énekeltek és táncoltak, igazi rock and roll parti volt a nagyparkolóban.

Tavaly a kisfiammal, Ádámmal nagyon sokat jártunk ide az északi partra nyaralni, mely nagyon kedves a szívemnek, beleértve Csopakot is. Örömmel jöttünk ide most zenélni, tiszta, rendezett település, kedves, vendégszerető emberek lakják - mondja Viki
Fotó: Szendi Péter

Viki tizennégy éves korában belevéste az ágya felett a lambériába, hogy "énekesnő akarok lenni", de mindezt annyira szégyellte bátyja, Flipper Öcsi előtt, hogy a szöveget le is ragasztotta egy matricával, senki ne lássa, ez az ő saját titka. Tizenévesen, amikor hazajött az iskolából a tükör előtt énekelve eljátszott a gondolattal, hogy ismert énekesnő lesz. Később találkozott Novai Gáborral, aki meghallgatta, látott benne fantáziát, folyamatosan biztatta, így vált valóra az álma, befutott énekesnő lett. A zenekar 2003-as alakulása óta terjeszti a retró tanait, dalaik az elmúlt 50 év stílusát tükrözik. A nemegyszer régi slágereket korhű, progresszív feldolgozásban játszó együttes Novai Gábor vezetésével indult útjának, első lemezük az Engem nem lehet elfelejteni címet kapta. Állandó házi zenekara volt a Banánhéj, avagy túlélni Bagi-Nacsát című tévéműsornak. Megalakulásuk ötödik és 10. év-fordulóját ünnepelve nagyszabású koncertet adtak a Művészetek Palotájában a Honvéd Férfikar közreműködésével. Az együttes jövő-re lesz tizenöt éves, gyanít-hatóan ismét kellőképpen megünneplik a jeles évfordulót.

Tudjuk jól, hogy Viki számára a Balaton a Riviéra, ezt többször el is énekelte az elmúlt évek során. Természetesen Csopakon is elhangzott az ismert sláger.

- Tavaly a kisfiammal, Ádámmal nagyon sokat jártunk nyaralni ide, az északi partra, amely nagyon kedves lett a szívemnek. Beleértve természetesen Csopakot is. Úgyhogy örömmel jöttünk ide most zenélni is. Tiszta, rendezett település, kedves, vendégszerető emberek lakják. Ugyanakkor szeretünk a déli partra is járni, hiszen Ádám nagymamája ott lakik.

Ő Zamárdiban tanított annak idején, édesapám pedig még odajárt iskolába. Kedves emlékek kötnek tehát a Balatonhoz, és nagy örömmel látom azt is az internetes közösségi oldalakon, hogy egyre többen posztolnak a Balaton partjáról - mondja Viki lel-kesen.

Vallja azt is, hogy számára szinte nincs olyan nap, hogy ne jutna eszébe a fiatalon elhunyt, szeretett testvére, Flipper Öcsi. Azt mondja, tovább őrzi a szívében a gyermekkori emlékeket.

Nagy öröm számára, hogy az emberek máig sem felejtették el Öcsi dalait, a hangját. Melegszívű, jóérzésű ember volt olyan speciális humorral, ami igazán csak rá volt jellemző.