2012.09.21. 08:22
Egy pap a nőtlenségről - Tamás atya evilági élete nem e világról szól
A lemondás, ha nem jár áldozathozatallal, nem lemondás - mondja a bodajki Tamás atya. A 28 éves, 196 centiméteres, frissen kinevezett plébánost - többek közt - a papi nőtlenségről kérdeztem.
A fiatal atya 1983-ban született, a Vasvári általánosba járt, a középiskolát pedig az esztergomi Temesvári Pelbárt ferences gimnáziumban végezte.
- Amióta az eszemet tudom pap akartam lenni. Hívő család egyedüli gyereke vagyok, de a szüleim részéről nem volt semmilyen nyomás. A választásomat azonban nagy örömmel fogadták - mondja. Az okokról faggatva elárulja: legmeghatározóbb gyermekkori emlékeiket a pap jelenti az oltárnál: az a pap, aki misézik, aki a gyerekeket a hit alapjaira oktatja. Megragadta a katolikus liturgia szépsége - fogalmaz.
A gimnázium után így egyenes út vezetett számára az ugyancsak esztergomi, akkor még hittudományi főiskolára. 2008 nyarán a fehérvári bazilikában szentelték föl, ott, ahol elsőáldozott és bérmálkozott is. Diplomamunkáját a gregorián énekből írta. A témaválasztás csöppet sem véletlen: Mórocz Tamás orgonán és csembalón - meg persze zongorán is játszik. A barokk kor kedvelt hangszere az 1950-es évektől reneszánszát élte. Ennek köszönhetően tett szert maga is egy, az 1970-es években készített, használt csembalóra - meséli. A kedvenc zeneszerzője Johann Sebastian Bach, és - a saját szórakoztatására - maga is szerez zenét. Barokk stílben, ám az ő kompozíciói persze a nyomában sem érnek a zene említett óriása műveinek - jegyzi meg.
Miként telik egy napja? És miként tudja 16 településen ellátni a szolgálatot? - kérdezem. A napja imádsággal és munkával telik. A szolgálat ellátásában pedig - elsősorban Horváth József helyettes plébános, valamint Szendrei Mihály és Sárközi Béla diakónusok személyében - kiváló munkatársai, segítői vannak - hangzik a felelet. Az atya két hetente misézik vasárnap Bodajkon, a többi településen - jellemzően - négy hetenként.
Az átlagember számára a katolikus papok nőtlenségi fogadalma, a cölibátus évezredes intézménye a legkevésbé értelmezhető. Volt-e az atya szerelmes? - tudakolom.
- Persze - válaszolja, s elárulja: gondolta, ez fontos kérdés a ma emberének. - Ám a lemondás akkor igazi, ha áldozattal jár. Könnyen utasítja vissza a mákos tésztát az, aki nem szereti... A cölibátus egyébként nem egyházfegyelmi, hanem lelkiségi kérdés. Maga Jézus beszél Máté evangéliumában arról, hogy az ember a mennyek országáért, az örök életért önként lemond a házasságról. Jézus nem utasított, hanem felkínálta ezt a lehetőséget azoknak, akik őt követni akarják. S azzal, hogy a katolikus papság Jézus kérésének eleget tesz, az örök életbe, az üdvösségbe vetett rendületlen hitet sugározza - magyarázza Tamás atya.
Kevés ember jár templomba, s azok is főleg idősek - jegyzem meg. Ő nem csak időseket lát - válaszolja a plébános, aki szerint az, aki ma jár templomba, talán elkötelezettebb a hit iránt, mint sokan az elődök közül, akik ezt csak megszokásból tették.
- A hit gyakorlása egyébként sem egyszerűsíthető puszta szociológiai kérdéssé: sokkal fontosabb a szám szerinti gyarapodásnál az, hogy az egyház tagjai elkötelezettségükben mélyüljenek - hangsúlyozza. Az atya szerint fontos, hogy - mivel világi pap - lássa, ismerje a világot, ahol él, ahol szolgál. Ezért az ő életével össze kell hogy férjen a mosógép, a tévé és az okostelefon. Ugyanakkor látszania kell annak, hogy ő egy másik világot hirdet, egy másik világról tesz tanúbizonyságot. Nem gyűjtögethet, s nem ragaszkodhat túlzottan sem tárgyakhoz, de személyekhez sem - mondja.
A pap, akkor is pap, ha elmegy biciklizni vagy vásárolni. Ezt nem lehet levetkezni a reverendával. Ugyanakkor - teszi hozzá - a templomban betöltött szerepe sem lehet olyan merev, hogy aztán a hívek a mise után ne merjék megszólítani.