Kedves kávés a belvárosból

Mátéra pillantva akár úgy is gondolhatjuk, a kávéspult mögött álló fiatalembert a kapucsínóra beugró hölgyek - legalábbis az idősebb korosztály - biztosan az unokájukká fogadnák. Bár folyamatosan talpon van, darál, gőzöl, töltöget, s közben minden kérdésre válaszol, a termékhez illően ínycsiklandó adalékokkal szolgál csokoládéról, teáról - nos, emellett mindenkihez van egy jó szava, mosolya, a vevőt kedvesen kikérdezi, ízlett-e a múltkor vitt kávé. Egyszóval olyan ő, akit valószínűleg valamennyien szívesen látunk a pult másik oldalán. Azt is mondhatnánk, született kereskedő és vendéglátós, akiből már, vagy még elég kevés van a mai világban.

Máté vendéglátósként kezdte a pályát, szülővárosában, Siófokon. Itt tanult, felszolgálóként végzett, s egy ideig dolgozott is egy négycsillagos szállodában, de elit környezet ide vagy oda, személytelennek érezte az egészet. Barátnőjével Angliában próbáltak szerencsét egy évig, onnan pedig már Fehérvárra jött haza, a mostani kávézóban kezdett alkalmazottként. Mikor a tulajdonos házaspár felvetette az ötletet, nem venné-e át a bejáratott kis üzletet, Máté nem habozott sokat.
Az interjú felvétele egyébként jól modellezi a kávés hétköznapját. Alig váltunk két mondatot, folyamatosan jönnek a kuncsaftok, ki egy álomkór elleni jó erős feketére ugrik be, ki a kedvesének vinne különleges ízesítésű forró csokoládét, megint más a napi melanzsát jön elszürcsölni. Megállás nincs, pedig a nyolcvanféle kávé, meg az ugyanennyi tea - és a csokikról akkor még nem is beszéltünk - között akár el is tévedhetne az ember. Máté azonban mindegyikről részletes felvilágosítást tud adni, ecseteli az összetételüket, előállításuk mikéntjét éppúgy, mint akár az egészségre gyakorolt hatásukat. Mindez nála a szolgáltatás része.

- Mindent megkóstolok magam is, nem árulok, vagy kínálok olyasmit, amiről én magam ne tudnám, hogy milyen ízű, állagú, hatású - mondja. - Az egy dolog, hogy én vagyok a főnök, de a magam ura dolog az egyben a magam felelősségét is jelenti, s mindenre oda kell figyelni. A legfontosabb persze az, hogy jó legyen maga az alaptermék, s a kiegészítők is. Ha a kedves vevő bizonytalan, két-három kérdéssel meg lehet tudni, milyen típusú kávét fogyaszt legszívesebben, kedveli-e az erősebb ízeket, mennyire gyakori kávéfogyasztó. Ilyenkor általában 90 százalékban sikerül eltalálnom a vevők ízlését. A visszajelzések a legjobbak és a kritikákból is igyekszem tanulni, mert azok is sokat elmondanak az igényekről.

Máté állítja, hogy az udvarias kiszolgáláson s a vendégre odafigyelésen túl ebben a szakmában is elsőrendű a folyamatos megújulás. S nem csak kávétémákban. Esténként az internetet böngészi, új termékeket, új beszállítókat keres. Ő maga amúgy inkább teázik. Persze kérdés, mikor? Vasárnaponként, mondja kis sóhajjal - otthon. Ja, és végre ülve. E munkánál ritka lehetőség.
Közben elkészült a mézes melanzs, gyönyörű, magas tejhabbal. Míg kortyolgatjuk, újabb vendég fut be, Máté köszönés után csak mosolyogva rápillant:
- A mogyorósból?

A férfiak bizony az édeset szeretik

Kávészakértőnknek egyébként még a csokoládé a gyengéje, mert tagadhatatlanul édesszájú. Barátnője cukorbeteg testvére miatt kezdett el cukormentes édességek után kutatni, de keresett méltányos kereskedelemből származó termékeket is, mert egy igényes üzletnek most már azzal is kell szolgálnia  - vallja. Az olyan csokoládéban hisz, amelyből nem kell egész táblányit magunkba tömnünk, hogy jó érzésünk legyen. Ezekből elég naponta egy kockányit elszopogatni, a telt íz miatt mégis egész nap isteni csokiaromát érzünk majd a szájpadlásunkon...