Évi félmilliót spórolnak napenergiával

Hazánkban a napkollektor alkalmazása a legelterjedtebb a nem fosszilis energiahordozók hasznosítása terén. Ez nem más, mint a Nap fényenergiáját hőenergiává átalakító berendezés. A rendszer működési elve egyszerű: begyűjti a Nap hőjét, melyet egy szállítására kirendelt folyadék hoz le a tetőről. Ez a szállítófolyadék adja tovább a hőt egy víztartályba, melynek egy része fűtési víz, kisebb része használati víz. Ebből a tartályból indul el a meleg víz és halad át a fűtési rendszeren, majd kihűlt állapotban ugyanide tér vissza. Az emelkedő energiaárak mellett a napkollektoros rendszerek megtérülési ideje egyre rövidül, minél több meleg vizet használnak valahol, annál kedvezőbb az arány, hiszen ilyen esetekben nagyobb mennyiségű, drága, fosszilis energiahordozót lehet kiváltani.

– Kiállításokra jártam, évek óta kerestem azt a rendszert, ami az igényeinknek tökéletesen megfelel. A cél az volt, hogy a lehető legkevsebb gáz felhasználásával megússzuk. Szerettük volna megoldani, hogy napenergiával a fűtésre is rá tudjunk segíteni és a melegvíz-ellátást is biztosítsuk. Többévi gondolkodás, tervezés után a drain back technológia mellett határoztam el magam – mondja Gyutai Tibor felhasználó. Ennek lényege, hogy egy olyan víztartállyal bővül a rendszer, mely összegyűjti és tárolja a napkollektorban keringő vizet olyankor, amikor nincs keringetés, vagyis hőgyűjtés. Ebben az esetben nincs szükség fagyálló folyadék alkalmazására, hisz a víz csak olyankor érintkezik a napkollektorral, amikor annak hőmérséklete magasabb a tartályban lévőnél. Ez egyrészt környezetkímélő, másrészt olcsóbbá teszi az üzemelést is.

– A tetőre kilencven csőből álló szolárt szereltettünk. Tulajdonképpen a ház melegvízellátásához elég lett volna harminc is, itt a többi a fűtésre segít rá. A napkollektor vákuumcsöves megoldással készült. A fűtőcsövek gyűjtik össze a nap melegét (hőenergiát), azt átadják a hőgyűjtő idomban lévő folyadéknak. A napkollektorban így megmelegedett folyadékot vezetjük a melegvíz- tároló hőcserélő csőkígyójába, ahonnan lehűlve, energiáját a használati víznek átadva tér vissza. A hőgyűjtő idomhoz kapcsolódóan az idom mellett egy vékony rézcső látható: ebben helyezkedik el a hőmérő szonda, mely az elektromos vezérléshez kulcsfontosságú adatot szolgáltat. A keringetést az elektronikus vezérlő áramkör csak akkor engedélyezi, ha az itt mért hőmérséklet magasabb, mint a használati melegvíz-tárolóban mért érték. Ezzel biztosítva azt, hogy ha nincs hőtermelés, akkor ne hűljön ki a használati melegvíz-tárolóban lévő melegebb víz.
A vákuumcső előnye, hogy nagy vihar esetén, ha esetleg a szolár megsérülne, a folyadékhálózatot nem kell megbontani, csak az adott csövet szükséges kicserélni, ami költségtakarékosabbá teszi a rendszert. Tavasztól őszig a hűvösebb időszakokban is ellátja a százhetven négyzetméteres lakás fűtését és elegendő meleg vizet is ad.

– A gázkazánt csak akkor kapcsoljuk be, ha nagyon muszáj, de akkor is csak a meleg víz előállítására segít rá. A fűtést télen a vegyes tüzelésű kazánnal és cserépkályhával oldjuk meg – mondja a tulajdonos. Ilyenkor is rásegít a kollektor, hisz ha van egy kis fény, akkor már működésbe lép. Persze, ilyenkor nem képes önmagában befűteni a lakást, de a kazánnak nem a teljesen hideg vizet kell felmelegíteni, hanem a negyven-ötven fokosat.

– Egy éve működik így a rendszer, és közel félmillió forintot sikerült spórolni. Úgy számoltam, körülbelül négy év alatt meg is térül a befektetés.  Nem csak családi házak, de társasházak esetében is megéri az átállás. 

 
A megújuló energiaforrások felhasználásának legmagasabb szintje a paszszívház kialakítása. Ez olyan épületet jelent, melynek belső klímája hagyományos fűtési rendszer nélkül is kellemes érzést biztosít, minden évszakban, télennyáron egyaránt. A tartalékfűtés ritkán kapcsol be, és akkor is csak annyi energiát fogyaszt, mint egy kávéfőző gép. A paszszívház esetében az üvegházhatásra alapozva nyerik a hőenergiát, a nagyméretű, elsősorban déli ablakfelületeken bejutó napenergia felfűti a lakóhelyiségeket.