Az újbor már a pincékben, tisztulás a borászatban

– Az őszhöz hozzátartozik a szüret, a szürethez a vidámság, a mulatságok. Mennyire örülhetnek a gazdák, milyen borok születnek a mostani évjáratból?

– Az idei esztendő esőből bőven mért. Különösen igaz ez a Balaton-felvidékre, a somlói, soproni, móri borvidékre. Ezeken a borvidékeken jelentős a terméskiesés, és a beltartalmi értékek is eltérnek a megszokottól. A tavasz és a nyár első fele biztatott minket. Azt gondoltuk, akár minőségi rekord is születhet. Augusztus és szeptember azonban sok helyen féléves csapadékot, hűvös, borús időjárást, sok betegséget hozó déli szelet és növényvédőszer-hiányt hozott. A többször ismétlődő, tőkéket ért sokkhatás a szőlőtermelőknek is gyakran okozott fejfájást. Mindezek ellenére a korai fajták üdék, illatban és zamatokban gazdagok. A közép- és késői érésű fajták azonban feladják a leckét a borászoknak. Nem szabad a szokásokat sablonosan követni, a „hagyományos" stílusokról le kell mondani. Talán ebben is van valami sorsszerű, hogy az évjárat most a divatosabb, a könnyedebb, elegánsabb borok irányába kényszerít bennünket. Talán a természet segít abban, hogy felhagyjunk a megszokás oktalan követéséről!

– Biztató a helyzet?

– Aki olyan tevékenységgel foglalkozik – mint a borászat –, ahol a befektetés első lépésének végső eredményét negyven év múlva látja, jobb, ha számít az alkalmazkodás kényszerére. A borászat nem a talajról, a fajtáról, hanem elsősorban az emberi kapcsolatokról szól!

Tornai Tamás borász, üzletember, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke. Fotó: Penovác Károly

– Ehhez képest a borászok a borkóstolókon mindig a terroirról, a környezet, a talaj, az időjárás egységéről és a fajtákról beszélnek, miért?

– Ha valaki egyik vagy másik tényezőt figyelmen kívül hagyja, az érzékelhető lesz a borok minőségén! Ahogy elfogadjuk, hogy jelentősen eltér egy azonos fajtájú, de máshol nevelkedett fa szerkezete, majd egy abból készült szobor, annyira természetesnek kell tartanunk a borok közötti eltéréseket. Egy durván kidolgozott szobor is lehet értékesebb egy ugyanabból a fából készült agyoncsiszoltnál, egy ridegebb bor is lehet messze értékesebb egy túlsimítottnál. Ha nem érti egymást fogyasztó és termelő, probléma adódhat. Meggyőződésem, a bor az emberi kapcsolatokról szól.

– Lesz piacuk a magyar boroknak?

– Itthon a szőlőtermelés sajnos csak 63 000 hektáron történik, pedig lehetőségeink 280 000 hektárt is engednének. A hazai termelés és fogyasztás mennyiségét tekintve egyensúlyban van, a szerkezet viszont eltér. Az utóbbi időben jelentős a hazai fogyasztás változása, némi rozés átmenettel a fehérborok irányába, de a fehérszőlő-termőterület 70 százalékos arányát még nem éri el. Magyarország tehát vörösborokat importál és fehérborokat exportál. Mivel a világban a tendencia a magyarhoz hasonlít és a minőségünk jó, a magyar export-átlagár majd kétszerese az importénak. A világ termelése ebben az esztendőben várhatóan hat százalékkal elmarad az elmúlt évitől, és négy százalékkal kisebb, mint a legutóbbi öt esztendő átlaga, a termelőknek így nem kell tartaniuk attól, hogy boraik a pincében maradnak.

– Kell-e tartani az olcsó olasz importtól?

– A 2013-as nagyobb termés a vezető termelőknél, főleg Spanyolországban és Olaszországban nagy borfeleslegeket produkált. A termés jelentős részét piacaikon csak jelentős árzuhanás mellett tudták volna eladni. A magyar piac jó felvevőnek bizonyult nem eredetvédett, olcsóbb boraiknak. Az általunk ismert legalacsonyabb ár 0,23 euró, azaz mintegy 70 forint literenként. Ahhoz, hogy ez a borár elérhető legyen, 30 forint/kilogramm szőlőárat kell produkálni az ültetvényi átvételnél. Ezzel a magyar szőlő eladhatatlan lett volna a nem eredetvédett kategóriában. Az eladhatatlan szőlő azonban egyenlő az értéktelen ültetvénnyel. A csökkenő termőfelület pedig kisebb szőlő- és borgazdaságot, az pedig fenntarthatatlan „infrastruktúrát" oktatást, kutatást, szolgáltatást eredményezett volna.

– Rendezték a helyzetet?

– A megoldásért a HNT javaslatot dolgozott ki, amit a szakmán belül, majd a parlament mezőgazdasági bizottságával és a kormánnyal is egyeztettünk. A programot úgy állítottuk össze, hogy annak egyes elemeit lépésről lépésre lehessen bevezetni. Nem akarunk kárt okozni egyetlen hazai piaci szereplőnek sem. A HNT megkapta a szakmaközi elismerést, így jogosulttá vált arra, hogy az ágazati szereplők egyezsége alapján, valamennyi szereplőre kiterjedően, kötelező szabályokat alkosson. Így valamennyi termelő értékesíteni tudta a megtermett szőlőt. Az árak stabilizálásáért árprognózist bocsátottunk ki, amihez a piaci szereplők igazodtak. A polcokon hamarosan megjelennek az ellenőrző jeggyel ellátott palackok.

– Melyek voltak a legfontosabb intézkedések?

– Az ellenőrzési rendszer bevezetése a földrajzi jelzés nélküli borkategóriában. A megoldással azonos szintre emeltük az import borok nyomon követését a hazaiakkal, és a palackonkénti egyedi azonosíthatóság az adóelkerülést is nehezíti, tisztítja a piacot. A termelő így várhatóan nem találkozik szembe a saját borával alacsonyabb áron, mint amennyiért ő maga értékesítette.

– Mit gondol a hazai borászat jövőjéről?

– Bár nem vagyunk nagyok, mégis a világ 16. legnagyobb termelője Magyarország. A történet nem csak a borról, hanem a vidék Magyarországáról szól. A vidék legfontosabb erőforrása a föld, amin csak szőlőt termelve az ország agrárkibocsátását a jelenlegi többszörösére emelhetnénk. Borként értékesítve a szőlőt pedig még azt is duplázhatnánk!

Kirchner László alsóörsi szálloda- és étteremtulajdonos vendégei keresik az idei borokat. Fotó: Stiger Ádám

A piacot pedig élénkíti az is, ha minél többen kedvelik meg a finom, jó bort, kirándulnak a szőlőhegyeken, örülnek a tartalmas beszélgetéseknek a borászokkal egy pohár kitűnő borral asztalukon.