Ne féljetek!

Ez, a keresztények számára oly fontos mondat a brüsszeli események fényében jelentősen felértékelődött. A radikális iszlám terrorizmus, amely nem tűr meg maga mellett más vallást, más gondolkodást, éppen a keresztény Európa legszentebb ünnepére tervezte robbantásos merényleteit. Ma már tudjuk, sokkal pusztítóbbat, mint amit végül végrehajtottak, de így is 31 ember halálát okozták, és több száz embernek komoly testi sérülést. Ennél is fájóbb következménye lehet a gyáva gyilkolásnak a lelkekben véghezvitt rombolás. A félelem és a gyűlölködés erősödik az emberekben, ami nem egyeztethető össze a keresztények Istenének útjával. Még akkor sem, ha mára egyre többen látják be, hogy a multikulturalizmus zsákutca, és csak a mikroközösségekben működhet valamilyen formában. Társadalmi szinten azonban semmiképpen sem. Olyan szörnyetegeket szül, mint az iszlám terroristái, és lehetne még sorolni. A különböző kultúrák békés egymás mellett élése ideig-óráig tart, talán éppen addig, ameddig az egyik kultúra elég liberális, elég nagy a tűrőképessége ahhoz, hogy elviselje a másikat, vagy amíg nem történik valami olyan esemény, ami felborítja ezt a kényes egyensúlyt. A világban ma ilyen események sora történik.

Mit tehetünk hát mi, éppen most, a feltámadás előestéjén? Evangélikus testvéreink ma is Luther Márton mondatával köszöntik egymást: „Erős vár a mi Istenünk!”

Ez adhat erőt, kitartást a jóban, ez segít a legsötétebb órákban is elűzni a félelmeinket.

Jézus legyőzte a halált.

Higgyetek! És ne féljetek.