Kuláksors - kifosztva, megalázva

A történelem-tanárnő azt mondja Noszlopon, hogy a nyolcadikos gyerekek nem hiszik el, hogy mit tett a Rákosi-rendszer a kulákokkal. Azt sem hiszik, hogy akkoriban egy frappáns politikai viccért akár börtön is járt. Meg hogy a jelenlegi ötvenes-hatvanas korosztálynak írt történelemkönyvek anyaga a II. világháború eseményeivel lezáródott. Egyébként napjainkban sem ritkaság, hogy nem jutnak el a tananyagban még az 50-es évekig sem, illetve csak érintik azt. Nehéz még beszélni róla. Hinni is alig lehet! Valóban, kell időt hagyni arra, hogy letisztuljon a múlt. De léteznek tények, amelyeket az idő múlása nem tud megváltoztatni. Sőt! Ami megtörtént, az megtörtént.

Az 1950-51-es összeírás a kulákokat az alábbiak szerint csoportosítja:Földdel rendelkező kulákok. Ipari kulákok (malmos, kocsmáros, vállalkozó, kis-üzem- vagy géptulajdonos, például cséplőgép). Kupec-kulák (kereskedő). Politikai kulák (papok, bankigazgató, egyetemi tanár, volt csendőr).

Az 1952. évi kuláklistázás során kuláknak tekintették azokat a parasztembereket, akik 25 kataszteri holdat meghaladó földdel bírtak. Számuk jórészt a földművelők közül került ki.

Az 1952-ből megmaradt felmérések szerint 1,2 millió parasztcsaládból 800 ezernek nem maradt vetésre, s fogyasztásra sem gabonája. Ez volt a padláslesöprés időszaka. Mindenért büntették őket, s 400 ezret el is ítéltek „közellátási bűntett”, koholt vádak alapján. Később legtöbben a megalakított téeszekben művelték földjeiket, gondozták állataikat vagy éppen dolgoztak tovább az államosított cséplőgépükön, malmukban. Ez utóbbira példa a Veszprém és Zala megye határán lévő zalaszántói család, a cséplőgépes és malmos néhai Kotsy Ferenc (Zalaszentlászló, 1895 – Zalaszántó, 1976), és neje: a lesencefalui születésű Szántó Mária, valamint fiuk, Ko-tsy Nándor (Zalaszántó, 1925) élettörténete.

Kotsy Nándor gimnáziumi fotója. Szerencséjére őt nem, csak az apját, Kotsy Ferencet vették kuláklistára.

A néhai tulajdonos, Kotsy Ferenc fűrész-gatter kezelőként dolgozott az államosított, társtulajdonosi malmában nyugdíjazásáig. A cséplőgépét is elvették, amit 1926 szeptemberében vásárolt a Hofherr–Schrantz–Clayton– Schutteworth Rt.-től 26 millió koronáért. Búzában fizetett határidőre. Huszonhat évesen sikeres vizsgát tett 1921. január 26-án condensatios stabil gőzgép (kéttolattyús vezérmű) kezeléséből. De már 1914-ben is szerzett műsza- ki ismereteket, mert letette Győrben a „lokomobil gőzkazánfűtőkre nézve előírt vizsgálatot”. Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék című könyve ezt írja róla 1939-ben: „K. F. fiatal korában kitanulta a géplakatos ipart és szaktudását Budapesten fejlesztette. Öt évig önálló mester volt Zalakoppányban. Tíz év óta elnöke az iparos-körnek, virilis községi képviselő, a keszthelyi iparos testület elöljárósági tagja.” (virilista (lat., rég), valamely közigazgatási egységben a legtöbb adót fizető polgárok egyike, aki ezen jogcímen a községi képviselő-testületnek, illetve megyei, városi törv. hatósági bizottságok tagja.)

A cséplőgépüket is elvették, amit 1926 szeptemberében vásároltak 26 millió koronáért. Búzában fizettek érte.

Kocsi Ferenc taníttatni szerette volna a fiát, Nándort, akit a négy elemi után Tapolcára járatott polgáriba, majd a székesfehérvári Magyar Királyi Gróf Széchenyi István Ipari Középiskolába íratott be. Kotsy Nándor azt mondja, szeretett ott lenni, de sokat éheztek a háború éveiben. 1944 szeptemberében pedig bombatalálat érte az iskolát. Aztán abbamaradt a tanítás. Húsz év múlva levelezőn szerzett mezőgazdasági technikusi oklevelet. Nándort hamarosan leventeként többi társával Németországba vitték, s 45. május 9-én hadifogságba esett. Szerencsésnek mondhatja magát, mert augusztus 9-én már hazakerült. Itthon meg a németek elvitték a szép lovakat – Csibészt és Sárit – 1944 decemberében. Később kaptak két orosz gebét, amiket aztán jó táplálással feljavítottak. A fiú segített az apjának nyáron a cséplőgép körül, télen a darálóüzemben. 1952-ben aztán egy faceruzával írt, pecsét nélküli papíron államosították a malmot, a cséplőgépet meg hátralék fejében elhúzatták a keszthelyi gépállomásra. Egy-két év múlva pedig a MÉH-ben összezúzták, pedig használható volt. 1953 februárjában a bércséplésre szóló iparigazolványát is visszavonták fellebbezési lehetőséget kizáró határozattal.

Az édesapa 26 évesen, 1921-ben sikeres vizsgát tett gőzgép- kezelésből

Mint az országban sokaknak, erőn felül kellett beszolgáltatni, s el kellett viselni az akadékoskodó, mondvacsinált hiányosságokból fakadó, idegőrlő büntetéseket. A Kotsy család kezéből, mint oly sokakéból, végül mindent kivettek. Szerencséjére, Nándort nem, csak az apját vették kuláklistára. A fiú aztán a gépállomásra jelentkezett munkára.

Kulákleszármazottat nem szívesen alkalmaztak, de Nándort a pártszervezet javasolta traktorosnak, talán a szaktudásáért is. Fél év után már brigádvezetővé nevezték ki. Később gépkocsivezető lett.

A malom, melyet az apa, még 1945-ben vásárolt 300 mázsa gabonáért 1974–75-ig működött. Aztán a vizét elvezette a téesz más feladatra. A malom 1999-ben a Balaton-felvidéki Nemzeti Parké lett. Felújították, malom-múzeumként látogatható napjaink-ban. Vállalkozói üzemeltetője mind a mai napig a 89. évében járó Kotsy Nándor. Gyakran gondol arra a korszakra, amikor csak egy tollvonással el lehetett venni egy élet munkáját, a malmot, s porig alázni az emberi méltóságot, a szaktudást is – törvényileg és hatóságilag.

Ugyancsak hasonlókat szenvedtek el a földművelő, módosabb gazdák mindenütt az országban. Halimbán a Vajay(i)ak, a Szarkák, Mohosok, az Angeliék , Devecserben a Kallók, Bukovicsok, Markosok És persze minden településnek még sokáig megvoltak az „ellenségei”. Az ellenségképet maga a rendszer és Rákosi véleménye tartotta életben. 1953. július 11-én a budapesti pártaktíván a következőket mondta: „Mi azért javasoltuk a kuláklista megszüntetését, mert rengeteg visszaélésre és fölösleges zaklatásra adott okot. ( ) nemegyszer dolgozó középparasztok kerültek fel a listára, és utána őket ugyanúgy korlátozásnak és zaklatásnak vetették alá, mint a kulákokat. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák kulák maradt, listával vagy lista nélkül. Akinek efelől kétsége lett volna, az tapasztalhatta most az utóbbi napokban, amikor megnőtt a kulákok szarva. A mi dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarvukat.”

Szavait nagy derültség és taps követte a korabeli jegyzőkönyv szerint. Ezt a reakciót várta el az aktíváitól. S ők teljesítették Rákosi elvtárs elvárását... Ez akkor olyan világ volt!