Nappal is éjszakai műszakban

- Nincs itt semmi különös, úgy kell elképzelni a helyzetet, mint az éjszakai műszakot, csak itt nappal is éjszakai körülmények vannak, oldotta a feszültséget Kovacsics Árpád, a Magyar Alumínium Zrt. bauxitbányászati vezérigazgató-helyettes, miközben készülődtünk.

Munkaruhát, cipőt, lámpát, lélegeztető készüléket, némi biztonságtechnikai kiképzést kaptunk, mielőtt leszálltunk a halimbai bauxitbányába. A 180 méteres mélységbe az amerikai filmeken látott monstrum szállítójármű vitt le bennünket, ami öt tonna anyagot, vagy pedig - szükség szerint - embereket fuvaroz. Odalent érdekes rakodójárművek segítik a munkát.
 
- Az a jó, ha ezek mennek, mert ha állnak, akkor jön a kézi munka, na az valóban nehéz! - érzékeltette a bányászélet "szépségeit".
A föld alá párhuzamosan két 12 négyzetméteres vágatot építenek ki. Egyiken megy le a teljes infrastruktúra (víz, villany, telefon, friss levegő, és a többi), míg a másikon az elhasznált levegő, valamint a lefejtett bauxit távozik. A járatokat boltíves, vas biztosítóberendezésekkel támasztják alá, a szerkezet egy folyómétere 150 ezer forintba kerül!

A szénbányákban a metángáztól kell tartani, a bauxitbányában a vízbetörés okozhat gondokat - karsztvízszinten vagy az alatt dolgoznak, ezért folyamatosan szivattyúznak. Percenként 10-12 köbméter a vízkiemelés, de még így is sok helyütt vízben állnak a munkások, néha  a vágatokból csöpög rájuk a víz.

A Mal Zrt. szakemberhiánnyal küzd, hiszen hazánkban se alap-, se közép-, sem pedig felsőfokú bányászati képzés nincs már, fogalmazott Kovacsics Árpád. A hiányt korábban úgy pótolták, hogy a megszűnő szénbányákból kikerülő szakembereknek kínáltak lehetőséget. Ma különféle végzettségű (köztük például pék is!) embereket saját maguk képeznek át, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak.

A munka során az egyik legveszélyesebb művelet a vágatátépítés. A vájár ilyenkor is biztosított bányatérségben van, de van nyílt ércfelület. Ekkor különösen vigyázni kell, hogy ne hulljon semmi alá. Ezt a műveletet végzi éppen Horváth Norbert, aki már a 24. évét "nyomja" a bányában.

- Én is a szénbányában kezdtem, de azt Padragon bezárták. Kilenc hónapot kihagytam, ekkor munkanélküli segélyen éltem, majd jelentkeztem a bauxitbányába. Ennek immár hét éve. Arra a kérdésre, hogy melyik a jobb, a szén-, avagy a bauxitbánya, egyszerű a válasz: bánya mindegyik, nincs különbség. Norbert azt is elárulta, ha lehetősége lesz rá, jövőre nyugdíjba menne.

A következő vágatban ugyancsak oldalágon dolgozott Horváth Attila, aki elárulta, mindig is bányásznak készült. Édesapja szintén a föld alatt tevékenykedett, így hát természetes volt neki, hogy a nyomdokaiba lépjen. Persze az apja nem örült ennek a lépésének! - tette hozzá nevetve. Azonban volt ideje ezt megszokni, hiszen Attila 1990-ben szállt alá először.

 
- A munka nehéz, de ki lehet bírni. Ez is egy lehetőség arra, hogy boldoguljunk. Annál sokkal jobb, mint hogy odahaza munkanélküli segélyen éljünk.
- Igazán nagy körültekintést igényel az a munkafázis, amit most látni fogunk, hívta fel a figyelmet vendéglátónk.
 
Az egyik vágatban Kiss Antal csapatvezető, robbantómester vezetésével robbantáshoz készültek. A falba 50 darab 1,2-1,6 méter mély lyukakat fúrtak, ezekbe helyezték el robbanóanyagot, összesen mintegy harmincöt kilogrammot.
 
- Nem kell ettől félni, nem veszélyes a feladat. Minden utasítást, előírást maradéktalanul be kell tartani, s akkor nem lehet baj! - tompította a helyzet élét Kiss Antal. Ő ugyancsak törzsgárda tag, immár 22 éve dolgozik a bányában, három éve lépett elő csapatvezetővé.

Arrébb vonultunk, egy másik oldalágban vártuk, amiben eddig még nem volt részünk: a robbantást.
- Füleket befogni, szájakat kinyitni! - kaptuk az utasítást. Bummm, bumm, bum - három gyors lökéshullámot éreztünk, a föld megremegett, a fal leomlott.
A Mal Zrt. a hazai bauxitbányák mellett a szomszédos országokban is folytat kitermelést, hogy a szükséges alapanyagot biztosítani tuják. 2004-ben szereztek többségi tulajdont a boszniai Rudnici Boksita Jajce bauxitbánya társaságban.

A társaság 2008-ban a Montenegrói Gazdaságfejlesztési Minisztériummal tíz évre szóló koncessziós szerződést kötött a Niksic közelében elhelyezkedő 17,4 négyzetkilométeres terület kutatására és az itt található bauxit kitermelésére.

A társaság évi 600 ezer tonna bauxitot dolgoz fel, ennek körülbelül a fele származik a határokon túlról, a többi Fenyőfő, illetve Halimba térségéből. A különféle minőségű alapanyagok miatt három egységnyi hazai bauxithoz 2,2 egység import ércet kevernek.
Hazánkban ma már mindössze három mélyműveléses bányaüzem működik: a márkushegyi szén-, illetve az úrkúti mangánbánya mellet még a Mal működtet mélyművelésű bányát, Fenyőfő és Halimba térségében. Halimbáról eddig 24 millió tonna ércet hoztak a felszínre, a földalatti vágatok hossza eléri a 16 kilométert.
 
- Milyen jövő előtt állnak? - kérdeztük a vezérigazgató-helyettestől.
 
- Mi mindig csak öt évre látunk előre. Egy bányanyitás rendkívül hosszadalmas folyamat, s gondos előkészítést igényel. A kutatómunka hónapokba telik. A bányanyitás hatósági engedélyeinek a beszerzése akár két évet is igénybe vehet. Ezt követően újabb másfél év kell ahhoz, hogy a tényleges kitermelést megkezdhessük.

A középtávú piaci igények alapján Halimba II. mélyszinti beruházási munkája tavaly májusban kezdődött. Ennek az értéke több mint egymilliárd forint és közel fél millió tonna kitermelhető bauxitvagyon feltárását biztosítja. Nyirád térségében megkezdték a Ferenc külfejtés letakarítását-termelését is, mely a korábban mélyműveléssel letermelt bánya megmaradt pilléreinek bauxitvagyonát célozza. Mindezekkel a beruházásokkal, feltárásokkal 2016-ig van realitása a mélyműveléses bauxitbányászatnak, de folyamatosan kutatják az ércvagyont, hogy jövőre is elmondhassák, további öt évig még biztos a bánya, s a 330 bányászuk jövője.

Bauxit itthonról, a szomszédoktól

A Mal hat évvel ezelőtt szerzett önálló bányászati jogot, és vette át a többségi tulajdonában álló Bakonyi Bauxitbánya Kft-től a mélyművelésű bauxittermelést, illetve vásárolta meg a ma is működő Halimba-II. Délnyugat-, valamint bérbe vette az akkori a Bakonyoszlop I. mélyművelésű bányákat. A részvénytársaságon belül az átszervezés révén új ágazat létesült, amely a hazai bauxittermelés irányításán kívül a külföldi bauxittermelést és beszerzést is koordinálja, biztosítva ezzel a timföldgyártás alapanyag ellátását.

Szerintem

Nehéz a bányászok élete! - e közhely-, illetve lassan már viccszerű beszólás abban a pillanatban más értelmet nyer, ha valakinek van szerencséje alászállni a bányászok közé a mélybe. Zsigerekig ható élmény látni azt az emberfeletti közdelmet, amit folytatnak a mindennapi életben nélkülözhetetlen érc lefejtéséért: hull a verejték, száll a por, csöpög a víz, zúgnak a gépek, megfeszülnek az izmok, s mégis büszkék és mosolygósak az arcok.
Tapasztalatból mondom (hisz nem először jártam közöttük): nehéz a bányászok élete. Életük maga a küzdelem: az elemekkel, a körülményekkel, a világgazdasági-, az ágazati válságokkal, amelyekről mit sem tehetnek. Nekik ez a munkájuk, kenyerük, ezért legjobb lelkiismerettel végzik tevékenységüket. Soha nem vissza, hanem csak előre tekintenek: mit is hoz(hat) a holnap. Jó szerencsét! - köszönnek egymásnak nap mint nap. Még sokszor legyen benne részük!