Jó szerencsét, bányászok!

A bányásznapot 1951-től kezdve országosan szeptember első vasárnapján tartják, az 1919. szeptember 6-i tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére. A tatabányai bányászok mostoha körülményei, valamint az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség miatti elégedetlenséget akarták csillapítani a megemlékezés törvénybe iktatásával.

Az elmúlt évtizedekben a bányászat helyzete jelentősen megváltozott. A rendszerváltás után a legnagyobb vérveszteség ezt az ágazatot érte. Nem gazdaságos - hangzott a végítélet, aminek alapján sorban zárták be a bányákat országszerte, köztük megyénkben is többet, így például Ajkán, Dudaron, Várpalotán.

Napjainkban mindössze 60 millió tonnányi bányászati termelés folyik hazánkban, aminek domináns része építőipari alapanyag (kavics, kő), s döntően külszíni fejtés során termelik ki. A bányászok száma ötezerre apadt, ebben a kavics-, és az ércbányászok egyaránt benne vannak.   

Miközben az ágazat jelentősége lecsökkent, a munkavégzés körülményei viszont jelentősen javultak. Mindezek ellenére még ma is nehéz és küzdelmes munkával kerül a föld gyomrából felszínre az ércvagyon. Minderről lapunk munkatársai személyesen is meggyőződhettek, amikor alászálltak a Magyar Alumínium Zrt. halimbai bauxitbányájába.

A látottak alapján bizton állítjuk, a bányászok megérdemlik a megbecsülést.

Le a kalappal előttük!

A számtalan külfejtés mellett hazánknak jelenleg mindössze négy mélyművelésű bányája van. E téren jól állunk, hiszen ebből három megyénkben található. A Márkus-hegyi szénbánya mellett itt működik a bakonyoszlopi-, a halimbai bauxitbánya, valamint az úrkúti mangánbánya.

A bauxitbányák a Magyar Alumínium (Mal) Zrt.-hez tartoznak. A társaság éves bauxitigénye 600 ezer tonna, amiből 350 ezret a hazai bányákból biztosítanak, tudtuk meg Kovacsics Árpád vezérigazgató-helyettestől. A jelenleg művelt halimbai bányát 2000-ben nyitották, ott 1,7 millió tonna ércvagyont találtak, még két év kell a teljes mennyiség kitermeléshez. Idén május 1-jén kezdtek egy új mélyművelést, ahol 500 ezer tonna ércet találtak, ezt 2016-ig a felszínre hozzák.

A bakonyoszlopi bányának 2012-ben fogy ki az ércvagyona, de már dolgoznak az új lencséken, hogy folytatni tudják a munkát. Itt ugyancsak 2016-ig kívánják megteremteni a mélyműveléses termelés lehetőségét. Mindkét helyen folyamatosan végzik a bauxitkutatást, hogy ezt a hat éves időintervallumot még kijjebb tudják tolni.

A Malnak mostanság 300 embere dolgozik a mélyműveléseken. Van még egy külszíni bányájuk, Nyirád térségében, itt évi 50-60 ezer tonna bauxitot termelnek.

Izgalommal készültünk, hogy mi is társulhassunk a föld alatt dolgozókhoz. Mielőtt alászálltunk volna, a halimbai bányamester vett pártfogásba bennünket. Lőrincz Zoltán munkaruhát, felszerelést - lámpát, műszert - biztosított számunkra. A falra kifüggesztett térképhez lépett, itt mutatta meg, mit is fogunk bejárni.

- A jelenlegi vágathossz körülbelül két kilométer. Két lejtakna van a bányában, egyik a főlégvágat, itt jön be a levegő, s itt megyünk be mi is, a másik a szállítóvágat, itt jön ki a bauxitérc. A bányában négy termelő csapat dolgozik, négy különféle szinten. Az ötödik csapat feladata az új bányajárat feltárása.

Egy Multicar várt bennünket a lejáratnál, a kapuban pedig egy felirat: Jó szerencsét! Szükségünk lesz rá? Aztán összezárult mögöttünk az első, majd a második zsilipkapu is, s megkezdtük a nagy utazást.

A kiskocsi döccenőkön keresztül haladt velünk a dongaszerkezettel megtámasztott bányajáratban. Néhol félhomály, máshol teljes sötétség fogadott bennünket. Odabent olyan érzésünk volt, mintha 50-60 kilométerrel fújna a szél. Kiderült, percenként 250 köbméternyi friss levegőt fúvatnak be a járatokba, hogy az emberek lélegezni tudjanak, az elhasznált levegő pedig a keletkező porral együtt másik irányba távozik. A bányaművelést a víz nehezíti, amely állandóan csurog a falakból, a vágatból, ahogy megsértik a föld alatti ereket. A bányászok azonban már megszokták ezeket a körülményeket, zokszó nélkül tűrik a megpróbáltatásokat. Mielőtt a bauxitot elérik, robbantással lazítják a talajt, de még így is előfordul, hogy az ércről külön le kell fejteniük a mészkövet. Szerencsére már sok minden gépesített, de a fizikai erőre akkor is szükség van.

A bánya jelenlegi legmélyebb pontja a földfelszíntől körülbelül 130 méter mélyen van, ami a tengerszinttől számítva plusz 67 méter. Az új járat ennél száz méterrel mélyebben halad majd.

Akit a bánya egyszer rabul ejt, nem menekülhet, nem véletlen, hogy évtizedes munkaviszonyokkal dolgoznak itt emberek. A legjobb szakemberek a bányásznapi ünnepségeken vehetnek át elismeréseiket. Közéjük tartozik Kránicz András, aki a 25 éves bányász szolgálati oklevelet kapott, Szakonyi Gyula pedig a 20 éves bányamentő oklevelet vehetett át.

Mindketten elmondták, évtizedekkel ezelőtt jelentős perspektívát nyújtó szakma volt a bányászat, ma inkább attól kell félni, hogy nem lesz bányaművelés. A szakma presztizse megkopott, amit az is mutat, hogy se szak-, se középfokú-, sem pedig felsőfokú bányászati képzés nem folyik hazánkban. Az egyik megbecsülést a bányásznap jelenti számukra.

Magunk is úgy tapasztaltuk, a bauxitbánya nem veszélyes, még ha a por, a víz, a félhomály sejtelmessé is tette a járatokat. Ezt ők is megerősítették: a szénbánya sokkal nagyobb veszélyeket rejt magában. Ott a gázok miatt folyamatos a robbanásveszély, itt csak a vízbetöréstől, a lehulló kövektől, illetve tűztől lehet tartani. Halimbán az elmúlt években súlyos baleset nem történt, ettől függetlenül nem lanyhulhat a figyelem.

A szakemberek elárulták, nem félnek, amikor alászállnak, de egy kis feszültség azért csak van az emberben, még ha azt sokan nem is vallják be, vagy éppen nem érzik. Aki viszont tényleg fél, az ne próbálja meg a föld alatt keresni a kenyerét.

Hazánk továbbra is rendkívül nagy szénvagyonnal rendelkezik, ami csak részben felkutatott. Nagy szénmezők vannak Ajka és Várpalota térségében is. Úgy vélem, a gáz és az olaj árának rohamos emelkedése rá fogja kényszeríteni az embereket arra, hogy másfajta energiahordozók felé forduljanak. Kiszolgáltatottak vagyunk, a hiányt az atomerőmű, az alternatív energiaforrások sem tudják pótolni. A világ nagy országaiban arra törekszenek, hogy bizonyos százalékot meghagyjanak szénbázison, ami a biztonságot jelentheti. Ezt az utat kellene járni nekünk is.