A régi füredi hajógyár pulzusa - Az egykori tervező mesél

Fotós kollégánk bukkant nemrég számos értékes tervrajzra a levéltárban. Olyan hajók tervrajzaira, melyek a híres füredi hajógyárban készültek. Akkor jött az ötlet, hogy érdekes lenne beszélni egy olyan emberrel, aki felidézheti az ottani munkát, a hangulatot, és egyfajta korlenyomatot ad arról az időszakról. Hosszas keresgélés után akadtam Fodor Mihály egykori tervezőre, akiről aztán kiderült, hogy néhány háznyira lakik tőlem.

Fodor Mihály 1960-ban dolgozott először a hajógyárban, a Műszaki Egyetem elvégzése előtt egy évet, még gyakornokként, aztán az iskola után, 1966-tól is ott vállalt munkát. Először a tervezőirodára került, de rövid ideig dolgozott a "rajzpadláson" is, ahol a rajzolók a tervek alapján, életnagyságban rajzolták meg a hajókat, majd ezek után építették meg őket.

Fodor Mihály tervező (Fotó: Prevics Éva)

Fodor Mihály a gyárban főként a tervezésben és az ajánlatok elkészítésében vett részt. A hatvanas években is hasonlóan működtek ugyanis a megrendelések, mint ma. A munkát el kellett nyerni, és a megbízók a legjobb, legelőnyösebb pályázatot keresték. Terveztek hajókat Egyiptomba, Hollandiába, az akkori Jugoszláviába, de például Törökországba is.

A hollandok két veszélyes-anyag-szállító hajót is rendeltek a nyolcvanas évek végén, melyek a Rajnára készültek. A magyarok megkapták a terveket, melyeket azonban át kellett dolgozni a hazai lehetőségeknek megfelelően. A Rajnán rendkívül sűrű a forgalom, ezért olyan testeket kellett építeni, amelyek kifejezetten jól kormányozhatók. A megépült hajók orránál ezért segédkormány volt, mely még pontosabbá tette az irányítást. A hajókat a veszélyes anyag miatt nagyon jó korrózióvédelemmel látták el, és dupla falat biztosítottak nekik. Az áramerősség is alacsony volt, épp a robbanásveszély elkerülése miatt – mesélte Fodor Mihály.

Hozzátette: a másik kiemelkedően nagy projekt a török megrendelés volt. A törökök akkoriban a jachtkikötő építésénél kotrást végeztek, mélyíteni akarták a part menti területeket. Olyan hajóra volt szükségük, ami elviszi a gép által kikotort anyagokat, beúszik a nyílt vízre, és ott a tengerbe engedi. A speciális, hosszában szétnyíló uszályos hajó tervezése is a balatonfüredi hajógyár és Fodor Mihály nevéhez fűződik. Az egykori tervező azt mondta: ez azért volt nagy feladat, mert még a környéken sem nagyon tervezett hasonló hajót senki. Ő maga is hetekig számolgatta, hogy vajon mekkora terhelések hathatnak a hajótestre.

A törököknek készült, hosszában szétnyíló uszályos hajó tervrajza, és a kész hajó. (Fotó: Nagy Lajos)

A hajógyár fénykorában a legkevesebb hajót a Balatonra készítette. A tavon ma úszó vízi járművek jó része még a háború előtti időkben készült a gyárban, vagy úgy vették őket. A katamarán megépítésére ők is beadtak terveket, de végül a Mahart pályázata nyert. A balatoni kompok átalakításában azonban részt vettek. A kompok használata közben ugyanis a hetvenes években kiderült, hogy a hajókon az igényekhez képest kevés az autóférőhely, a gyalogosoké viszont túl sok. Ezért olyan átalakításokat kellett végezni, ami feloldja ezt a problémát. Kompokat egyébként a Dunára és a Tiszára is szép számmal terveztek a hajógyár szakemberei.

A hajógyár legfőbb piacai elvesztésével a kilencvenes években teljesen tönkrement. A területét egy német cég vásárolta fel, mely ma is meghatározó munkahelyteremtő a térségben. Munkagép-alkatrészek gyártásával foglalkozik és kishajókikötőt üzemeltet.