A hazaszeretet balladája

A film rendezőjével, operatőrével, Sára Sándorral és az egyik főszereplővel, Tordy Gézával Lovas György televíziós szerkesztő beszélgetett nagyszámú érdeklődő előtt. Mielőtt azonban még megszólaltak volna, levetítették a film talán legmegrázóbb részletét. Azt a pillanatot, amikor egyértelművé válik, hogy a császári seregben katonáskodó magyar huszárok hiába indultak el lengyelországi állomáshelyükről a szabadságharc seregének erősítésére. Hiába volt a sok áldozat útközben, azok sem érhettek haza, akik még életben maradtak, mert a vesztes ütközet után jött a büntetés, a megtizedelés, a kivégzés, a szerencsésebbeknek továbbra is a kényszerkatonáskodás. 

– A film ötlete még egy középiskolás korban hallott versből jött. A Lenkei százada című versben Petőfi írta meg egykor ugyanezt a történetet – mesélte Sára Sándor. – Igaz, a konkrét filmterv végül egy másik, a madéfalvi veszedelemről tervezett film helyett született. Akkor azt nem lehetett, mert a cenzorok megértették a „sorok mögé” rejtett üzenetet.

Tordy Géza (balról) és Sára Sándor a 80 huszár című film készítésének körülményeiről beszélt (Fotó: Győrffy Árpád)

Rájöttek, hogy a székelyek tragédiája kapcsán 1956-ról, 1968-ról is szólna a film. A hasonló üzeneteket is hordozó 80 huszár esetében kisebb volt az éberség, elfogadták a forgatókönyvet, pénzt is adtak a munkára – idézte fel a 35 évvel ezelőtti világot Sára Sándor.

– A színészek a forgatókönyv alapján pontosan értették, miről fog szólni a film, mit is akar üzenni a két forgatókönyvíró, Sára Sándor és Csoóri Sándor a nézőknek. A filmmel olyan szívszakasztó dolgokról szólhattak, amiket akkor inkább elhallgattak. Ez adott erőt nekik ahhoz, hogy a fizikailag is rendkívül nehéz körülmények között elvégezzék a feladatukat, mondta Tordy Géza. Bevallotta azt is, hogy ő csak évtizedekkel később látta a filmet, mert a díszbemutatóra nem tudott elmenni. Utána meg már babonából sem. Amikor nem rég mégis megnézte, megrendülten ülte végig. Nagyon hálás a sorsnak, hogy szerepelhetett benne. A színészek kiválasztása nem a sorson vagy a véletlenen múlt, a többségüket Csoórival előre kiválasztották. Egyeseknél, mint Tordy Gézánál is, már a forgatókönyv írásakor eleve rászabták a szerepet – reagált a rendező.

A filmet jól fogadták a nézők. Ezt bizonyította Sára Sándor akkori története.– Csongrádon egy közönségtalálkozó után a helyi tanácselnöknő azt kérdezte tőlünk, hogy ...és akkor most már lehet arról beszélni, hogy mi magyarok vagyunk?! Lehetett – válaszolta talán akkor is és most, a füredi beszélgetésen is a rendező.

A beszélgetésen szó esett az akkori lengyelországi ellátási, élelmezési nehézségekről is. Tordy Géza emlékeiben élt egy hátizsák is, amiben Sára Sándor időről időre hazai kolbászt talált magának, de a rendező ilyenre nem emlékezett. A forgatás helyszínén a hegyekben az 1600–1700 méter magasságban a nyár dacára hó és jég volt. – A ruhánk soha nem száradt meg, és a lóról nem lehetett leszállni, mert minden vizes volt, de mindenki állta a sarat – mesélte Tordy Géza.